Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

kormány helyett már az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) vezette az országot és igyekezett, minden lehetőséget kihasználva, az osztrák határon álló hadsereg számára a szükséges készleteket, utánpótlást biztosítani. A Délvidéken a helyzet változatlanul nehéz volt, de Erdélyben is egyre feszültebbé vált a helyzet. Az uralkodó október 3-i manifesztumának hatására a cs. kir. hadsereg több tábornoka, tisztje és csapatai is megtagadták a további szolgálatot a magyar kormánynak. Katona kellett tehát minél nagyobb számban, minél gyorsabban. Ebben a helyzetben egy egészen különös, anakronisztikus eset történt. Gróf Károlyi István, az ország egyik leggazdagabb, legtekintélyesebb mágnása, Pest megye főispánja felajánlotta, hogy felállít egy huszárezredet. Ez száz évvel ezelőtt még szinte elvárható lett volna tőle, mint ahogy a Károlyiak ezt korábban meg is tették, de akkor amikor néhány nap múlva életbe lépett a közteherviselésről szóló törvény, amikor a nemesség lemondott előjogairól, a jobbágy már nem volt jobbágy többé, ez egészen nagyvonalú és az ország érdekeit mindenek elé helyező lépés volt. Károlyi István Nyáry Pállal, az OHB alelnökével közölte azon szándékát, hogy a neki járó 250.000 forint úrbéri kárpótlás terhére Pest megyében felállít egy 1.800 főből álló huszárezredet. Károlyi lépése nagyvonalúsága mellett rendkívül ésszerű is volt. A kincstár a kárpótlást aligha utalta volna ki számára, hisz a háborús helyzetben erre nem volt mód. így viszont hozzájuthatott a pénzéhez, amiből azonnal megkezdhette a szervezőmunkát. Károlyi döntését nyilván az is inspirálta, hogy képesnek érezte magát e hatalmas feladat elvégzésére, hisz ő is szolgált néhány évet a huszárságnál. Ezen felül már ez év nyarán, mint a „Fót és környéke" nemzetőrzászlóalj parancsnoka, részt vett a délvidéki harcokban. Nyáry a felajánlást közölte Kossuth Lajossal, aki ezért november 12-én köszönőlevelet írt Károlyinak. Ebben felkérte, hogy ezredesként vezesse az ezred szervezését, továbbá közölte, hogy már intézkedett a pénzügyminiszternek az összeg kiutalására. Kossuth ugyanekkor felszólította a hadügyminisztert is, hogy a felállítandó ezred számára gondoskodjék tisztekről. Károlyi valószínűleg szóbeli ígéretet kaphatott arra is, hogy ajánlásait a tiszti kinevezéseknél figyelembe veszik, erre utal az az utasítás, miszerint „az ajánlott tisztek kinevezését (t.i. a hadügyminiszter) tegye meg".

2 Károlyi gróf november 13-án válaszolt Kossuthnak, melyben a következőket írta: „szerencsésnek vallom magamat, hogy kedves hazámnak, melynek függetlenségéért ha kell életemet s mindenemet föláldozni kész vagyok, hasznos szolgálatot tenni bő alkalmam leend".

3 Az ajánlat megtétele után a gróf azonnal megkezdte az érdemi munkát. Mivel egyedül e hatalmas munkát nem irányíthatta, egy bizottságot jelölt ki, amely elő2 Kossuth Lajos összes munkái XIII.(KLÖM XIII) S. а. г.: Barta István. Bp., 1952. 410. ' Magyar Országos Levéltár (MOL) Károlyi-levéltár (P 395) Lad. VI. közli: Buda Attila: A Károlyiak az 1848-as forradalom alatt. Újpesti Helytörténeti Értesítő 1998. júliusi szám. (BUDA 1998) 17. 134