Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

szőr kidolgozta azokat a fontos alapelveket, melyek lehetővé tették a szervezés gyors és eredményes végrehajtását. A személyi állomány biztosítása A megoldandó feladatok közül legfontosabbnak a személyi állomány biztosítása tűnt. Ebben az időszakban a lelkesedés már korántsem volt oly nagy a katonáskodás iránt, mint az első hónapokban, így érvényesíteni kellett a katonaállítási törvényből fakadó előírásokat. E szerint a törvényhatóságoknak minden 127 lakos után két fő újoncot kellett kiállítani. Az önként jelentkezők létszámát úgy egészítették ki, hogy az egyes városokban, falvakban a katonának alkalmas egyének közül sorshúzással eldöntötték kinek kell elmennie, ez esetben huszárnak. Az egyes helységekre kirótt létszámot ilyenkor az ezredet szervező bizottság határozta meg. E módszerrel azonban kevéssé akartak élni, ezért igyekeztek csábítóvá tenni a jelentkezés feltételeit. Iránymutatásuk alapján Csányi János, kecskeméti főbíró november 8-án adta ki az első felhívást. Ebben a lóval jelentkezőnek 300 forintot ígértek a lóért cserébe, a ló nélkül jelentkezők pedig ugyanennyit kaptak ló vásárlására. Ez mindenképpen rendkívül kedvező ár volt, hisz ebben az időben 100-120 forint körül mozgott egy ló ára. Ehhez járult még az az ígéret is, hogy a háború végén mindenki megtarthatja a lovát. Az összeget talán az tette reálissá, hogy az öltözetről, felszerelésről mindenkinek magának kellett gondoskodnia egy meghatározott minta alapján. A szegények ellátását adakozásból kívánták megoldani.

4 Csábító ajánlat volt az is, hogy aki akar, a háború után rendfokozata megtartásával tovább szolgálhat a „rendes hadseregnél". Ez mutatja azt is, hogy az ezredet csupán a háború idejére tervezték felállítani, ígértek továbbá a hadseregével megegyező fizetést, illetve a rokkantaknak állami nyugdíjat. Az első elképzelés azonban sem a törvényekkel, sem a lehetőségekkel nem egyezett, ezért a november 17-én Cegléden kiadott újabb felhívás már lényegesen óvatosabban, visszafogottabban fogalmazott. Mivel ez maradt a továbbiakban is a meghatározó, ennek közlését fontosnak tartjuk: 4 Csányi János felhívását eredetiben közli Iványosi-Szabó Tibor: A mai Bács-Kiskun megye az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. Kecskemét, 1988. (IVÁNYOSI-SZABÓ 1988) 104., átiratban közli BUDA 1998. 16. A jelentkezők összeírását már. nov. 8-án megkezdték. A névsorokat lásd a mellékletben. 135