Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

sét végezte. Ez a század a toborzó kerületben állomásozott. Egy huszárezred szervezetében szerepelt még az ezredtörzs az irányítást és kiszolgálást végző tisztekkel, altisztekkel és számos mesteremberrel. Az ezredet egy ezredes vezette, az osztályok parancsnokainak rendfokozatát már említettük. A századokat az első kapitány vagy főszázados irányította, helyettese a másodkapitány vagy alszázados volt. A szakaszokat főhadnagyok és hadnagyok irányították. Az ezred törzsállományába tartozott az ezredes segédtisztje, a számvevő tiszt, a hadbíró, valamint az ezredorvos, akinek osztályonként volt egy-egy fő- és alorvosa. A tisztek közé sorolható a káplán is, az ezredek önálló plébániaként működtek. Tekintélyes embernek számított az ezredben a foglár. A tisztek munkáját az altisztek támogatták, egy században két őrmester, tizenkét káplár, egy vicekáplár, a századtrombitás és a kovács. Ugyancsak altiszt volt az ezredtrombitás és az osztályok zászlótartói. A huszárezred szervezetszerű létszáma 1.792 fő és 1.388 ló volt, a század 182 főből állt.

1 Az ezredek toborzó vagy kiegészítő kerülettel rendelkeztek, melyek megegyeztek egy vagy több gyalogezred toborzó kerületével. Itt működtek a toborzó hivatalok és a fiók toborzó hivatalok. Általános szokás szerint azonban az ezredek nem állomásoztak kiegészítő kerületeikben, hanem más országokban, tartományokban látták el - sokszor karhatalmi - feladataikat. A huszárok fegyvereinek és felszerelési tárgyainak ismertetése rendkívül hosszúra nyúlna, ezért csak a legfontosabbakra térünk ki. Alapvető fegyver a szablya volt, melyet karabély és egy pisztolypár egészített ki. A huszárok csákót, vagy sapkát hordtak, dolmányt, mentét, zsinórövet, nadrágot, esetenként lovaglónadrágot, ezenfelül körgallért. Az öltözetet meghatározta, hogy harcban vagy gyakorlaton viselik, illetve az időjárás, az évszak. Mindezeket tölténytáska és tarsoly egészítette ki. Az öltözetre jellemző volt a sokszínűség, az ezredeket az eltérő csákó-, dolmány-, nadrág- és gombszín különböztette meg. A magyar honvédsereg lovasságát döntően a huszárezredek adták, melyek vagy már korábban is az országban állomásoztak, vagy uralkodói engedéllyel tértek vissza, vagy szöktek haza. Mindegyik azonban nem jöhetett vissza hazájába, különösen az Itáliában szolgálók, akik a harctéren bizonyították használhatóságukat. A magyar kormány így szűk kilenc ezredre, körülbelül 8.000 emberre számíthatott. Ez a létszám azonban a rohamosan növekvő magyar hadsereg számára már kevésnek bizonyult, így újabb ezredeket kellett szervezni. Először három új ezred állt fel a Hunyadi-szabadcsapatból, a Jászkun-kerület önkénteseiből, valamint Erdélyben Berzenczey László szervezésében. Ezt követően, novembertől folytatódott a szervezőmunka, újabb ezredek megteremtésére kezdődtek erőfeszítések, melyek között ott találjuk a Károlyi-huszárezredet is. 1848 októberének utolsó napjai rendkívül izgalmak között teltek Pesten. A 1 Kedves Gyula: A szabadságharc huszárai. Bp., 1992.17-19. 133