Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

szerb felkelés megfékezése, majd a horvát bán, Josip Jellacic támadásának veszélye, valamint erre sarkallt a bécsi udvarral egyre romló kapcsolat is. A szervezés politikai feltételeit Batthyány Lajos miniszterelnök ügyes megoldásokkal biztosította, a szakmai vezetést pedig egyrészt a hadügyminisztérium, másrészt pedig az Országos Nemzetőrségi Haditanács látta el. Az előbbi az országban állomásozó császári-királyi (cs.kir.) csapatok felett diszponált, míg az utóbbi a hadseregszervezést lehetővé tevő nemzetőrségi törvény szellemében irányította e nemzetőr gyalogság, lovasság és tüzérség szervezését. Ez kettősséghez vezetett, nevezetesen a „régi" és a nemzetőr csapatok egymástól független irányításához. A hadseregszervezés kornak megfelelő elveit - a lehetőségek figyelembe vétele mellett - természetesen szem előtt kellett tartani. Fontos követelmény volt, hogy a három fegyvernem - a gyalogság, a lovasság és a tüzérség - megfelelő arányban álljon rendelkezésre. Ez biztosította a hadsereg sikeres működését, a szervezés oldaláról. Kívánatos volt tehát, hogy a gyalogság és lovasság aránya 6:1 körül mozogjon és ezer emberre körülbelül 3-4 löveg jusson. Ennek szellemében a viszonylag „egyszerűbb" megoldásnak számító gyalogos alakulatok felállítása mellett a lovasság szervezésére is nagy gondot kellett fordítani. A lovasság a XIX. század első felében reneszánszát élte, összetételénél fogva - és szó szerint is - rendkívül sokszínű fegyvernemnek számított. A lovas alakulatoknak két nagy csoportját különböztették meg, a nehéz- és a könnyűlovasságot, melyek tovább tagozódtak csapatnemekre. A nehézlovassághoz tartoztak a vértesek és a dragonyosok, melyeket elsősorban a csaták, ütközetek eldöntésére alkalmaztak. Összetettebb volt a könnyűlovassághoz tartozó huszárok, dzsidások és svalizsérek feladata. Ezen lovas alakulatokat gyors, váratlan manőverekre, meglepetésekre, vállalkozásokra, biztosítási feladatok ellátására, felderítésre, futár feladatok ellátására alkalmazták. Az egyes csapatnemek közötti különbséget elsősorban a toborzás helyét adó ország, másrészt a fegyverzet közötti különbség adta. A es. kir. hadseregben huszárokat kizárólagosan Magyarország területéről toboroztak. E csapatnemnél is - mint a többi fegyver- és csapatnemnél - békében a legfőbb szervezeti keret az ezred volt. Az országban tizenkét huszárezredet állítottak fel a következő szervezetben. Egy ezred négy osztályból állt, osztályonként két századdal. Az osztályokat a parancsnokuk után ezredesi, alezredesi, 1. őrnagyi és 2. őrnagyi osztálynak nevezték. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy az osztályt a korban többször hadosztálynak titulálják, ami abból ered, hogy a német nyelvben mindkettőt divisio-val jelölik. A különbség azonban jelentős, hisz a hadosztály egy több dandárt magába foglaló lényegesen nagyobb, több fegyvernemből álló kötelék. A lovasosztály századait két szárnyra osztották, azokat pedig két-két szakaszra. A szakasz három káplárságra tagolódott. Az osztályokhoz beosztott századokon kívül volt még egy tartalékszázad, mely az újoncok felszerelését és kiképzé132