Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Csikány Tamás: A 16. (Károlyi) huszárezred története

Csikány Tamás A 16. (KÁROLYI) HUSZÁREZRED TÖRTÉNETE Az 1848/49-es magyar honvédsereg katonái sokszor jelennek meg képzőművészeti alkotásokon, bár korántsem annyiszor, ahányszor e kiváló és sikeres sereg tagjai megérdemelnék. Legtöbbször a huszárok tűnnek fel, akik díszes, színes ruházatuk, lendületes mozgásuk révén látványosan ábrázolhatóak. Nem véletlen ez azért sem, mert a huszárok valóban sok dicsőséget arattak, főszereplői voltak az eseményeknek. Az talán már érdekesebb kérdés, hogy a valóban kiválóan harcoló huszárezredek közül, miért kerültek többször is előtérbe a nem túl jó hírű Károlyi-huszárok. Lotz Károly és Than Mór több alkalommal is megfestette ezen ezred tisztikarának tagjait, nagyjából hasonló helyzetben és időben bemutatva őket. Ennek nyilván az lehetett az oka, hogy a tisztek között sok ismert személyiség volt, az akkori „aranyifjúság" több tagja. A festők a Károlyi-huszártiszteket a 8.

(Württemberg)-huszárezred tisztjeivel együtt, táborozás közben ábrázolták. A jelenet szereplői valószínűsíthetően a komáromi táborban, 1849. július 2-a körüli napokban láthatók. Érdekes időszak volt ez, hisz döntő eseményekre készülődtek a felek, mind a magyar táborban, mind az osztrákban. A július 2-i csatában azonban mégsem dőlt el semmi, annak ellenére, hogy a magyar sereg, köztük a huszárok hősiesen küzdöttek. A Görgei Artúr tábornok által vezetett hatalmas huszárrohamban mindkét ezred osztályai részt vettek, közvetlenül a fővezér mögött. Szemük láttára sebesült meg Görgei, ami azonban csak újabb lendületet adott a támadásnak. A túlerőben lévő ellenség végül visszaverte a rohamot, de hatása mégis jelentősnek értékelhető. Volt tehát miről beszélgetni a huszártiszteknek a táborban, a tábortűz mellett. A következőkben a Károlyi-huszárezred ellentmondásosnak nevezhető történetét kívánjuk nyomon követni, választ keresve arra a kérdésre, vajon milyen szerepe volt a szabadságharcban annak az ezrednek, melynek tisztjei feltűnnek e festményeken. Az 1848 nyarán meginduló hadseregszervezés rendkívül nehéz feladat elé állította a magyar kormányt. Ennek ugyanis azon túl, hogy nem voltak meg a törvényi alapjai, jórészt hiányoztak a feltételei is. Ebben az időben hadiipar szinte nem létezett, az országban állomásozó katonaság megbízhatósága erősen megkérdőjelezhető volt, de a szervezés irányítására is alig találhattak kellő szakmai tudással és megbízhatósággal rendelkező tisztet. Mindezek ellenére e hatalmas feladatot el kellett végezni, ezt követelte az egyre véresebb délvidéki háború, a 131