Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

Szemközt állt a két sereg egymásnak Egyik számra oly csekély - s csatában Mégis olly nagy - másik olly temérdek, És utolsó erővonaglásban. Egy csapat volt ott, most legelőször A csatában; mindeniknek arcza Ollyan ifjú még, az ifjú zászló Most hozatott először a harczba. Még ez életet sem ismerik régen, S most a halált jöttek megismerni; Tegnap még tán a földet mívelték, S ma itt vannak ellenséget verni. Hull a zápor, sötét golyó zápor, Oda nyargal a vezér elébök, Végig nézi nem reszket-e karjok, Változik-e, nem sápad-e képök. S szól hozzájuk erős férfi hangon: „Gyermekek, nehéz helly, mellyen álltok, Az ellenség itt fog ostromolni, S mindent vesztünk, hogy ha ti hátráltok: Ha helyén van szivetek, s benézni Bátran mertek a halál szemébe, És e helyről egyig el nem mentek, Mindent nyertünk azok ellenébe. De ha reszket szivetek, vigyétek Zászlótokat pironkodás nélkül Máshová, én régibb katonákat Vénebbeket küldök ide vedül." Kigyuladt a kis seregnek arcza E szavakra, nem néztek egymásra. Mintha külön egyenkint gondolnák Magukat a helyben maradásra, „Itt maradunk!" egy hangon kiálták, „Itt maradunk fekve vagy megállva. Vagy megállva fegyverrel kezünkben Egytül egyig, vagy halálra válva!" „Esküdjetek erre meg! Szólt a hős! Esküdjetek az istenre, hazára; Esküdtek a tiszta becsületre Hogy egyet sem fognak lépni hátra.