Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

A vezér ment, golyók záporában A nélkül, hogy egyszer meghajolna, Mintha megrettent volna szemétől A golyó, mely föveget lelőtte. Mint az árviz ront elő az ellen, Mint a sziklapart áll a magyar had; A halálnak nevenapja van ma, Előtte a vetések, arathat. A vezér néz, mit csinál az ifjú Zászlóalj, hajh! Mint előre látta, Ott csatáz legkeserűbb dühével, Az ellenség egymást sűrűn váltva. Hah, de mintha egyszer ingadozni Látszanék a kis csapat zászlója, Az ellenség helyéből kinyomta, Haláltüzét soraira szórva. „Hátrálnak ők!" Kiált fel a vezér S oily hangon, melly tuldörgi a vihart, Emlékezzél esküdre ó magyar! Nem lépsz hátra, míg véred cseppje tart. S nézzétek a csapat hallotta őt, Hallotta és megállt mint sziklafal Melly földbe nőtt, megállt és megvívott Az ellen végtelen csordáival. Megnyeré a harczot a magyar kéz, A kis csapat együtt helyén vala; Egyik fele élteté hazáját, Másik fele a honért meghala. Fut az osztrák, vére hull nyomába; Veri őt az istenek haragja; Veri őt legsúlyosabb villáma, Veri őt a magyaroknak karja.