Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

5. sz. melléklet A 71-dik zászlóalj

77 Hiadortól. Fut az osztrák - vére hull utána, Veri őt az istennek haragja; Istennek legsúlyosabb villáma Veri őt: a magyaroknak karja. Fuss e földről, temetőd földjén jársz! Itt a nap csak szabadokra kél fel! Szolganépnek nem hazája, sírja, Vérrel ázott sírja a magyar föld. Ott hol áll az ostromolt Komárom Érez falával, érez szívű népével; Hol az ellen mérgét elpazarta, De zászlaját még sem tűzheté fel, Ottan áll meg végső harczolásra A levert, a holtra üldözött had, Végerővel, mintha tudta volna: Hogy e földön élve nem maradhat. Vad sötét volt a holdatlan éjjel, Melly az élet-halál-harczot kezdte; A sötét éj fátyolán egy egy rést Csak ágyuk villáma repeszte. Hallatszott a hang; a harczi lárma A sötétben, de a vér nem látszott Melly utána ömle, végig festve A sírboltnak épült büszke sánezot. Sápadtan jött fel az ég királya A nap, véres éj után egére; Véres volt az ég is, mintha ottan A királyi napnak folyna vére. Rossz idő jár itt alant a földön A királyok és a koronákra. A királyi napnak arczulatja Tán azért volt olly sápadt olly sárga? A 71-ik zászlóalj Nagyszombatnál Guyonnal harcolt s a csapat magvát a kecskeméti 318 ember képezte. Komáromban a sáncokat sikerrel védelmezte. E költemény Lipcsében a szabadságharc leverése után a bujdosó magyarok által 1851-ben kiadott „Hangok a múltból" című költemény füzetből való. - Az 1892-ben megjelent „Emlékkönyv ..." megjegyzése a 118. oldalon. 127