Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)
Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban
viden elmondá, hogy ők most olyan időkben élnek, hogy minden utastól meg kell tudniok, hogy ki apja fia és hogy mi járatban van; mondja meg az úr is nevét, kilétét és hogy mivégre utazgat? - Itt az útlevél monda L. s kezébe nyomta! - Kiss Péter gabonakereskedő, olvasá a bíró, s nagy képet vágott hozzzá. Hm! jól ismerjük önt. Az ilyenfajta emberekkel röviden szoktunk elbánni. Ma fogták el önnek a Dunán két gabonaszállító hajóját, melyek az ellenség számára vitték a gabonát. - Nem volt nekem bíró uram a Dunán soha még csak egy rozoga csónakom sem, nemhogy teherszállító hajóim volnának! - Ne tetesse magát, minden védekezése haszontalan, holnap reggelnél tovább aligha látja a nap világát. Mialatt ezek történtek, a fuvaros le volt tartóztatva, kocsi, ló pedig lefoglalva. - Ha már annyira érdeklődik személyem iránt bíró uram - monda L. - hát csak megmondom, hogy én bizonyos dologban a kormány megbízottja vagyok! - Tessék magát igazolni, mert már ezt csak szeretném látni! Lestár a kormánytól nyert megbízó levelét a bundája bélése mögött tartá elrejtve, kereste, de nem találta; hosszas motozás után észrevette, hogy bundabélése alsó részén ki volt feselve, az okmány elveszett. Erre a bíró sarkon fordult, kísérőivel együtt elhagyta a szobát, a századosra rázárta, s egy lándzsás atyafit állított ki őrizetére. Korán reggel az utca felől zajt hallott a fogoly. Rác nyelven beszéltek, s civakodtak odakint. Mi lehet az! Talán rácok rohanták meg a községet, gondolta magában, egyéb sem kellene még. - Atyafi, miféle lárma az odakint? kérdé az őrt. - Hát biz ott rác foglyokat kísérnek keresztül. Tehát nem fenyegette veszély a magyar kormány megbízottját. Alighogy a zsivaly lecsendesedett, a házi nőcseléd, kinek a százados 10 frtot adott már előbb, hogy keresné az útlevelét az udvaron, nagy diadallal állított be, mutogatva a megtalált iratot. Bíró uram erre kegyesen megengedte, hogy tovább utazzék a százados, s hosszas kóborlás után szerencsésen megérkezett rendeltetési helyére a temérdek pénzzel együtt." 6 " Március 19-től egész 26-ig szakadatlanul ágyúzta a várat az ostromló sereg. A várőrség azonban törhetetlen volt, a belső viszály és a betegségek ellenére is. A 71. zászlóalj tisztikara önköltségen nemzeti lobogókat készíttetett. A bombázás alkalmával a felgyújtott csillagvári épület lángjait a legénység az ágyúzás közepette oltotta el. A szolgálaton kívüliek pedig az ágyúgolyókat és az el nem patBKMÖL XIII. 3. A Fórián család iratai. Ifj. Fóriáh Györgyhöz írott levelek. 104
