Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban II. Gáspár András honvéd tábornok (Kecskemét, 2002)

Péterné Fehér Mária: „Első a tűzben utolsó a hátrálásban” Lestár Péter és a 71. zászlóalj az 1848–1849-es szabadságharcban

Szabadi Pál közvitéz Tóth István közvitéz Vörös István közvitéz Tóth Gáspár közvitéz Tóth László közvitéz Viszt József százados

54 Tamási István közvitéz S. Tóth István közvitéz Az osztrák vezérkar minden lehetőt elkövetett, hogy a hatalmas erősség birtokába jusson. Mikor csellel nem sikerült, körülzárta a várat. 1849. március elején már kb. 14.000 ember, 42 ágyú tanyázott Komárom alatt. Parancsnokuk Simunich volt, aki arra törekedett, hogy a várat lehető minden oldalról körülvegye.

55 Március 6-a és március 10-e között bízták meg Lestár Pétert egy futárszolgálattal. A feladatot már mint százados kapta. Lestár maga nem írta meg a történetet barátjának akkor, sem később nem vetette papírra visszaemlékezéseit. Az esetet Hajagos Illés 1848/49-ben kecskeméti polgármester visszaemlékezéséből ismerhetjük meg.

56 „A Komáromban kibocsátott bankóhoz a bizalom csökkenvén, az akkori várparancsnokság oly megbízható egyént keresett, aki Debrecenbe utazzék, s a kormánytól a várőrség részére nagyobb mennyiségű pénzt kérjen, s a várba beszállítson. A választás Lestár Péter századosra esett. A választott százados kiindulván a várból, minden percben életével játszva, a zárvonalon szerencsésen kijutott, s többnyire ellenséges hadak közti utakon szerencsésen Debrecenbe érkezett, s átvett 500.000 frtot [forintot],

57 mind 5 frtos bankjegyekben. Kettős alcserént

5

* készíttetett, a közé jól málházva rejtette el a nagy értéket; többnyire falvakon keresztül, szerencsésen eljutott Majsáig;

59 ott azonban megfeneklett. Útlevele Kiss Péter gabonakereskedő nevére volt kiállítva. Alighogy a fogadó egyik szobájába elhelyezkedett, megjelent a község bírája harmadmagával, s rö1848/9-ki honvédek lajstroma. Ezekből kigyűjtve a 71. zászlóaljnál szolgált megnevezésűeket. A rendfokozatok a szabadságharc végéig elért rangfokozatot jelentik. 55 Gracza IV köt. 758. old. * Hajagos így vezette be a történet felevenítését 1892-ben kiadott munkájában: „Ismervén polgármesterünk nagy szerénységét s bizonyos lévén abban, hogy egy nemes cselekedetének közrebocsátásához beleegyezését megtagadta volna, szívesen viselem neheztelését s az esetet biztos forrás után röviden elbeszélem; az ő beleegyezése nélkül." 57 Itt egy kicsit tévedett Hajagos, mert ekkora összegről nem volt szó. Lukács Béla: Az 1848-49-ki pénzügy с Pesten 1871-ben megjelent munkájában Komárom pénzügye címszó alatt ez a bejegyzés olvasható a 416. oldalon: „Március és áprilisban Palóczy Tamás, Lesztár (sic!) Péter és Szabó Zsigmondnak Komárom vára fölszerelésére 120.000 frt [forint]." Csak 40.000 forint elvitelét bízták Debrecenben Lestárra. S valószínűleg fejenként ennyit kellett elvinniük. Ez derül ki az 1849 utáni kincstári vizsgálatból is, amelyet Lestár Péterrel szemben is lefolytattak. Keményffy Pál es. kir. kincsleti ügyész 1855. február 23-án kelt levelében hivatalosan felszólította Lestárt, hogy „8 nap alatt nekem azon 40.000 pfrtról [pengőforintról] mely öszveget Debrecenben az 1849-ik évi mártius 10-éről költ, nálam eredetiben meglátható nyugtatványa mellett - a komáromi várba viendő - a főfizető pénztárból átvett". BKMÖL XV. 36. Vegyes okiratok gyűjteménye 667. sz. irat. 58 Parasztszekér vesszőből, vagy deszkából készült alja. 54 Kiskunmajsáig. "" Hajagos Illés idézett mű 79-80. old. 103