Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat
Két, egy fontos ágyucska, néhány fegyverek és foglyok estek birtokunkba; honvédeink pedig, miután a szerbek Kárlovitz felé szétfutottak a hegyekbe, egy fél órai szabad zsákmányolás után, pénz, órák s más egyéb elvihető zsákmányhoz jutottak: és így délutáni egy órakor nagy örömmel tértek vissza Újvidékre, hol századonként elszállásoltak bennünket a vendéglőkbe. Ugyanekkor a Péterváradi várőrség, u. m. a Miguel 125 ezred két zászlóalja és Eszte 3ik zászlóalja 126 Karloviczot ostromolták, és már szerencsésen be is vették volna, ha éppen azon perczben, midőn a győzelem már csaknem kezükben volt, és a szerb Comité 127 már futott Karloviczból, valamelly jólelkű hazafi egy parancsot nem visz nekik Kossuth aláírásával, hogy tüstént térjenek vissza, és a Miguel ezred induljon Budapestre. így tudták meghiúsítani mindenütt legszebb győzelmeinket a döntő perczekben! 12!i Szegény Miguelek, nem is akarták ott hagyni Péterváradot, mert - mint mondák - mihelyt ők ott hagyják, az tüstént ráczok kezére kerül. És csak miután a honvédek meglátták, lehetett őket rábeszélni hogy a parancsnak engedjenek; miután mondák, hogy ha csakugyan honvédek mennek belé tehát ugy már mégsem féltik. - És így December 22-én ott is hagyták szerencsésen. 129 Mi pedig, mivel a jég nagyon megindulván a Dunán, a hidat még azon éjjel ki kellett rángatni, 23-án sok üggyel bajjal a jég torlaszok között kompokon hordozkodtunk által, és csupán azért hogy a Karácsonyi szent napokat ott ünnepeljük. Örültünk már pedig, hogy majd minő nyugalomban fogjuk ott tölteni a telet; jó szállásokat szereztünk és zsidók által be is bútoroztattuk, a honvédeket pedig nagy szorgalommal kezdettük tanítani a helyőrségi szolgálatokra. 130 - Azomban midőn már magunkat szépen elhelyeztük, midőn gondoltuk: hogy már minden rendén van, jött egy kegyetlen parancs, melly minden szép terveinket egyszerre semmivé tette. Az egyik Miguel zászlóalj vissza jött Verbászról - és ismét nevettünk szegényeknek, mivel azt mondották: hogy őket csak azért küldöttek ki néhány napra Péterváradból, hogy addig ráczokat rejtettek ott el, de majd felkeresik ők a rejtekhelyeket tüstént, mivel már jól ismerik azokat. Indulj! semmi kegyelem, nincs maradás! - Már jég hidat épített a Duna hátán számunkra a jóltevő természet, midőn December 30-án megindultunk ismét vissza a táj felé ahonnan jöttünk. 131 - Azonban ne gondolja senki, mintha mi azért sírtunk volna, hogy nem hagynak bennünket nyugodni; korántsem, sőtt örültünk hogy talán egyszer majd nagyobb tettek várnak reánk. - Hiszen a katona soha nem búsul ha mennie kell, őt minden vidék újabb örömökkel kínálja; tehát mi is adieut 132 intve vissza Pétervárad büszke ormainak, gyorsan, vidám csevegések és dallok között folytattuk ujabb pályánkat Petroviczon által Soóvére hol az 1848. év utolsó napját nyugalommal töltöttük el. Visszatekintve itt a lefolyt év eltűnt napjaira, egy bámulatos érzet lepte meg kebleinket! Mennyi nagy változások e néhány napok alatt! mennyi szép remények, mennyi aggasztó gondok, mennyi örömök s mennyi keserves bánatok hul36
