Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)
Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat
ballagtunk, és addig ballagtunk, hogy estvére ismét a verbászi táborban találtuk magunkat, hol már azt gondolták: hogy mi csakugyan bevettük Szent-Tamást. Mintegy 6 halottunk 14-15 sebesültünk volt a zászlóaljtól. És így rózsás reményeink ismét elrepültek, s már nem tudtuk többé: kiben lehetne bizalmunk, ha egy Mészáros is - kinek hazafiságában soha nem kétkedtünk - egy illyen erőt, mellynek - ha neki bocsátja - fele is elég lett volna feldúlni, semmivé tenni ezen utálatos bagoly fészket, csupán azért vezet oda, hogy azt néhányak elvesztésével ismét vissza hozza. О vízre vitt bennünket hogy megitasson, és szomj abban hozott vissza mint előbb voltunk. - Hej, hol volt ekkor Perczel? és hol volt az öreg Bem vagy Damjanics? 103 mennyi erő, mennyi vér és vagyon lett volna később megmentve, ha akkor ezekhez hasonló lelkes vezérünk lett volna! mert erő volt s lelkesedés nem hijánzott seregeink között; s mi máskép ütöttek volna ki később minden ügyeink, ha ekkor igazi tevékenységet fordítnak e hitvány lázadók elnyomására s megfékezésére. 104 Azomban tudjuk, hogy az öreg ur, csupán bennünket kímélt, bár ne tette volna! September 22-én délután vissza ballagtunk ó-kéri kastélyainkba, nem olly vígan mint jöttünk, s folytattuk előbbi életünket, várva jobb jövőt. Őrnagyunk betegen maradt Verbászon, engem pedig, kocsin vittek Ó-Kérre hol 10 napig feküttem egy rácz házában, nem annyira testi betegség mint lelki fájdalmaimból eredett levertség miatt, 105 mellyek hazámnak naponként veszélyesbülő helyzete felett való aggodalmaim miatt szállották meg keblemet. De ezt csak az értheti meg, s az fogja elhinni, ki mint én, szivének minden egyes dobbanásával hazája s nemzete boldogságán csüggött, ki mint én, szivének minden egyes csepp vérét, lelkének minden gondolatát nemzete s hona oltárára szentelte! 106 (Bocsánat kitérésemért!) Ekkor érkezett meg September 16-tól némelly új tiszteknek kineveztetése. Neveik következők: 107 Péchi József, előbb egy cs. huszár ezrednél fő hadnagy volt s onnan leköszönvén mint közhonvéd állott be; később százados lett. Házai Frigyes, előbb őrmester volt egy cs. sorezrednél, itt közhonvédnek állott be, később százados a 49 zászlóaljnál. Tilling János, előbb hadnagy volt a cs. szekerész testnél, itt közhonvédül állott be, később százados lett a lőszerészeti őrségparancsnokságnál Szabó Sándor, előbb egy cs. sorezrednél őrmester; mint főhadnagy T. -Bicskénél elfogatott, s kiszabadulván, egyik huszár ezredhez adatott. Balogh Kálmán, közhonvéd volt, s később mint főhadnagy, leköszönt. Kőrösy Imre, mint közhonvéd állott be, később mint százados leköszönt. Zmeskál Antal, mint közhonvéd állott be, később százados lett. Kevés történt itt már mit emlékezetre méltót feljegyezhetek. 32
