Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

és csak elbámult láttára a sok lézengő sérülteknek és itt-ott nyújtózó halottaknak. Borzasztó a csata napfénynél is, de borzasztóbb a sötétben, és még borzasztóbb illy sűrű ködben, mert a sötétben legalább láthatni a halálcsők torkából kilobbanó lángokat, de illy ködben éppen semmit sem láthat, csupán a halálnak süvöltését hallja az ember, s még csak nem is kérdezheti: honnét jön, s hová megy? Vallyon nem lett volna-e eszélyesebb, ha már csakugyan rohanni nem akart, bevárni míg feloszlik a köd, mint minden czél nélküli lövöldözés által annyi emberéletet vesztegetni? hiszen mi nem látva hogy mire lövöldözünk, mit árthattunk a sánczaik mögé rejtezett ráczoknak, míg ők rejtekhelyeikből, közöttünk a síkon állók között elég kárt tehettek, holott ha csendben várakozunk azt sem tudhaták, hol, merre állunk vagy mit csinálunk? Földerült végre a szép nap, mellyre még borzasztóbb ágyúzás keletkezett; ollyan, hogy talán csak Vaterloó

100 vagy Lipcsénél

1

"

1 lehetett nagyobb. De mit ért, vagy mit ártott az a ráczoknak? golyóink a földsánczoknak oldalaiba fúródtak, vagy keresztül repülték azokat. Vetágyuink szinte kevés kárt tehettek; mivel a házak jó tova voltak a sánczokon belől, és a közelebb levők meg voltak fosztva födeleiktől és földdel valának borítva, ugy hogy csak keveset érhettek el azokból mellyek meggyújthatok valának. Sőtt ha meggyulladt is egy kettő - látván hogy rohamtól nincs mit félniök, - egész erejöket az oltásra fordíthatván, azt tüstént eloltották. És ez így tartott délután mintegy 3 óráig, midőn kifogyván a lőszerekből egyszerre minden ágyúink elhallgatának és visszavonultak. Miután - mint feljebb említők - hogy az öreg úr legalább nem tette ki hadseregét haszontalan veszélynek mint Bechtold, tehát miután a köd feloszlott, a lőtávon kívül állította fel csapatait; csupán néhány csatározók nyakgatták a ráczokat és viszont a sánczok közelében, - tehát zászlóaljunk is a szöllők alatt állott a csatorna völgyében. Honnan semmit sem láthatván midőn az ágyuk elhallgatása után néhány percczel, a partról széttekintettünk volna, azt vettük észre hogy magunk maradtunk, és a hadsereg már jó tova halad Verbász felé. Ekkor tehát, noha az volt mondva: hogy habár 48 óráig be nem vehetnők is SzentTamást, ott nem fogjuk hagyni előbb míg a miénk nem lesz; - mindazáltal nem vévén a dolgot tréfára bizony mi a többi után eredtünk;

1

"

2 mivel átláttuk azt, hogy habár ott feledtek is bennünket, de mi, magunk erejével csakugyan hasztalanul próbálnók bevenni a darázsfészket. Hanem bezzeg midőn meglátták a ráczok hogy alig pár száz lépésre előttük felbukkanunk a parton - hol épen úgy voltunk elrejtve a nádas tövében, hogy mind az ő mind a mieink golyói fejünk fölött futostak el, egymásnak jóreggelt kívánni, ugyancsak pufogtattak utánnunk sőt kiáltoztak is, hogy maradjunk ott, hanem mi bizony csak jó éjszakát kívántunk nekik néhány golyótól, és csak azt üzentük: hogy ha barátságunkat óhajtják, ám jöjjenek ki zurdikaikból, idekünn bátran össze ölelkezhetünk. De biz ők nem jöttek, mi meg oda nem akartunk menni, és így egy házzal tovább 31