Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

Itt vissza fogok térni még a mi barátságos volt házi gazdánkhoz a rácz pópához. Elpanaszoltuk ugyanis a jegyzőnek: hogy milly szívesen fogadott bennünket a szent atya, s végre hosszas s tekervényes beszédek után csakugyan megvallotta: hogy bizony az öreg nem igen nagy rokonszenvvel viseltetik a magyarok iránt; hogy lázító beszédeket tartott a templomban a magyarok ellen; sőtt - mint monda - még most is gyakorta jönnek hozzá - úgy hallotta - éjjelenként gyanús emberek, kik alkalmasint híreket hoznak és visznek a rácz táborokból és viszont. De kért egyszersmind, hogy ha valamit akarunk véle tenni, az ő nevét ne használjuk tanúképpen, mert ő is fél a ráczok boszujától, hanem valami harminczig való tanúkat nevezett meg, kik szinte jól tudnak mindent.

75 Ennél fogva tüstént jelentést küldöttünk Verbászra a hadi törvényszéknek s a jegyző nevét szépen elhallgattuk.

76 - És következő éjjel csakugyan egy biztos jött hozzánk azon jelentéssel: hogy neki parancsa van a szent atya elfogatására, és kért: hogy nyújtanánk neki segédkezet. - Elmentem tehát a biztossal, két fegyveres őr kíséretében. Ajtaját zárva találtuk, és egyik legény beugrott a deszkakerítésen s belölről kizárta az ajtót; a konyha ajtón pedig zörgettünk és egy szolgáló kinyitotta, kivel a konyhában világot gyújtatván, azzal a szobába léptünk. Atyasága az ágyban fekütt nejével, és megrettent midőn a biztos kijelenté: hogy fogoly, nem tudott szólni semmit, hanem fölkelt és kezdett öltözni. Azomban menyire elbámultunk, midőn széjel nézvén a szobában, három gyönyörű éjbarna fürtökkel koszorúzott, mosolygó angyal főcskék ütögették föl magokat itt-ott a dagadozó hófehér párnák közül; de ami még inkább meglepett bennünket, az volt, hogy midőn mi azt hivénk: hogy ezek majd sírni és esdekleni fognak atyjokért, még csak egy könyet sem ejtettek csillogó szemeikből; csupán azt kérdezték: miért és hová visszük édes atyjukat? Sőtt még csak nem is mentegették őtet, hanem egyik fölkelt, és egy fehér burkonyba takarózván, segítette atyját felöltöztetni. Melly meg lévén, az öreg - a nélkül hogy búcsúztak vagy könyeket hullattak volna - szótlanul elhagyá házát, és felült a biztossal és a két fegyveres őrrel a kocsira, s elrobogtak Verbász felé. Én pedig egy pár vigasztaló szót ejtvén, s jó éjt kívánván az anyjoknak és szüzeknek, s bámulva a történteken, miután meg nem foghatnám, hogy hol lehettek e szüzek, midőn mi oda szállásoltunk? - haza ballagtam.

77 Másnap reggelizés alatt elbeszéltem a történteket főnökömnek és a jegyzőnek; és ezen utóbbitól értem meg: hogy a menyire gyűlöli a szent atya a magyarokat, leányai annyira szeretik a szép honvéd tiszteket, és hogy pár héttel az előtt, az egyiket egy fiatal huszár tisztecskével, igen bizalmas helyzetben érte az öreg, és annyira megboszankodott: hogy azon naptól fogva leányait nappal mindig egy különös szobában zárva tartotta, éjjel pedig magával egy szobában hálatta. Most tehát már értettem az egész dolgot. Politicai hitkülönbség uralgott a családban, s azért nem siratták leányai az öreg atyust, sőtt mint gyanítnom kellett, titkon örültek is, hogy megmenekülhettek a kellemetlen börtönőrtől, mert aztán vidám és barátságos tanyája lett a ház honvéd és huszár tiszteinknek. Sőtt a kedves hölgyecskék gyakran atyjokat is meglátogatták Verbászon, egy-egy honvéd 26