Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

tisztnek barátságos kíséretében; egyik pedig, miután az atyus, három évi börtön­re ítéltetvén, Szabadkára vitetett, annak meglátogatási ürügye alatt egész Szege­dig és vissza kísért egy százados barátomat - ki oda díjpénzekért járt. 78 No de tisztelet becsület a derék leánykáknak, ők a magyarokat szerették, sőtt ami szebb, nem csupán egyet-kettőt, hanem mindnyáját. Még négy rácz czinkosokat fogtunk be Ó-Kéren, kik közül egy gaz korcsmá­ros; hogy oda csalogathassa honvédeinket, néhánynak húszasokat osztogatott, arra kérvén őket, hogy csaljanak többeket is oda. A mi csakugyan meg is történt, és akik nálla valamit ettek vagy ittak mind megbetegültek, s csak gyors orvosi se­gély menthette meg őket a haláltól. Ezen gaz ember csakugyan megvallotta, hogy czéljuk volt a honvédeket, valamelly lassú méreg által fogyasztani; s még három czinkos társat adott fel, kiket kémekül használtak. 79 Augusztus 24-én jöttek oda egy század Ferdinánd huszárok, és a kecskeméti nemzetőrök Halász őrnaggyal táborba. 80 Ekkor mi is kimentünk az Isten szép sátora alá tanyázni, és letelepettünk a Szent-Tamásra vezető út mellett, a kecskeméti nemzetőröktől balra, hol kevés valtozkodásokkal egész november derekáig kurutyoltunk, eleinte minden olly eszköz nélkül: melly gátolt volna tiszta időben a szép mosolygó napot, vagy éjjel a szerelmes holdat, és a ránk kacsingató kökényszemű csillagokat láthatnunk, s csupán szeptember utolján, midőn már az ég gyakran kezdett bennünket sirat­gatni - kaptunk fát és néhány kéve nádat, hogy magunknak palotákat építhes­sünk. Szent-Tamás, Turia és Temerin között fekszik a sziregi puszta, keresztül vágva a mocsáros Bara folyam által, mellynek partján volt akkor egy kirabolt s elpusz­tított major, árkokkal s mocsárokkal körülvéve - mint mondák - a karloviczi rácz püspöké. 81 Ezt eleinte a ráczok megszállották, sánczokkal megerősítették, de később a mieink kiűzték onnan őket - melly alkalommal minden épületek le­égettettek - És most ide kellettett nekünk, minden 48 órában felváltandó egy századot küldenünk őrizetre, kikhez néhány kecskeméti nemzetőr s egy pár hu­szár küldöncz (ordonancz) is adatott. Egy más század pedig táborunk előtt elő­őrködött, míg a többi gyakorlatozott, és mikor ideje volt, a táborban, vagy a markotányosok sátraiban mulatozott. 82 És így szó sem lehetett ugyan az unalomról, de mégis szerettük volna tudni: hogy mikor lesz vége e rácz komédiának? miután végre csakugyan boszantani kezdett bennünket a sok haszontalan idővesztegetés, és átláttuk: hogy itt velünk csupán komédiát játszanak, mivel vezéreinknek inkább a mi rongálásunk, mint a ráczok legyőzése foglalkoztatja elméjöket; hogy minél inkább kifárasszanak bennünket s megunassák velünk a haszontalan táborozást; és így a gyanakodni nem tudó magyar kormány intézkedéseit sükeretlenné tehessék, míg az osztrák kamarilla képes leend magát öszveszedni: hogy egész erejével ellenünk szegez­hesse magát. És ők a czudarok elérték czéljukat! Végre valahára szeptember elején megjelent Mészáros hadügyminister, és meglátogatott bennünket is, Beöthi Ödön kormány biztos kíséretében. 83 Beöthi 27

Next

/
Thumbnails
Contents