Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

És ebből megítélhető tehát: miért volt Szent-Tamás bevehetetlennek hírlelve? holott Perczelnek nem volt harmadrésznyi ereje sem mikor lerombolta, mint ekkor Bechtoldnak volt. - És mégis bevehetetlen volt Szent-Tamás!

70 Mintegy 4 óra lehetett délután: midőn Ó-Kérre megérkeztünk, kifáradva testben és lélekben. Testben az álmatlanság, a 24 óráig tartó talpalás, hőség és éhség - lélekben pedig a bosszúság miatt, látván mint hiúsulnak meg legszebb reményeink, mint vagyunk martalékul vetve a gaz áruló vezérek szeszélyeinek! Nem volt többé bizalmunk, nem nyugodott kedélyünk. Elszállásoltak bennünket a városban, s engemet őrnagyunkkal együtt a rácz pópa

71 házához adtak. Sötét visszataszító tekintetet vetett ránk egy vén szakállas ember, midőn bementünk a szobába, s én vissza borzadtam gyanús pofájától, és sehogy sem érezhettem magamat otthonosnak. Még mosdó vízért is csaknem fél óráig kelletett várnunk. Mintha ki lett volna halva az egész ház, a vén pópán kívül senkit sem láthattunk, s ez is került bennünket a menyire csak lehetett. Ebédről vagy szomjunk olthatásáról még csak szó sem volt; a ronda fogadó tüstént megtellett honvédekkel, és ott szinte misem volt kapható. S a mi még leginkább boszantott az a vén pópának daczossága volt, ki tőlünk, bármit kértünk is kész pénzért, mindent megtagadott, azon egyetlen szócskával „nincs". Végre, már nem tűrhetvén szemtelenséget, s haramia tekintetét, nem hagytam békét főnökömnek, mig hátat nem fordítottunk a gyilkosok barlangjához hasonlítható fészeknek, és át hordozkodtunk a jegyzőhöz; ki becsületes magyar ember lévén pénzünkért szívesen ellátott bennünket mindennel, noha itt sem volt gazdasszony, csupán egy szakácsnő, mivel - mint monda - nejét bátorság végett Szabadkára küldötte rokonaihoz. Megérkezett végre este felé a 10 akó bor és az ökör is. Ezt mindjárt levágattuk, és a húst és bort szétosztottuk a legénységnek, melly még az nap víg vacsorát csapott belőle. Azomban, ki tudja: mi czélja volt a mi becsületes Bechtoldunknak ezen megvendégeléssel? denique

72 mi nem hittünk már sokat mézes barátságának; mert vajon nem úgy számolt-e: hogy majd ezek a honvédek, most jól esznek s jól isznak, s nagy része le is részegedik, és miután most jól kifáradtak, majd elalusznak és az én ráczaim összeszedvén magukat, s a közelebbi rácz táborból egy pár száz embert is segítségül hozván, - mikor majd mind mély álomban lesznek, könyen elbánhatnak ezen veszedelmes lázadókkal, azután mind mi, mind ők meg fogunk szabadulni tőllök szépen. És ezt annyival is inkább gondolhattuk: mivel az előtt más csapatok is voltak Ó-Kér alatt táborban, most pedig csupán minket küldött oda és beszállásoltatott a városba.

73 - Azért, mi nem hagytuk magunkat olly könyen álomba ringani, hanem tüstént ki állítottuk a szükséges előőröket; egy század pedig egész éjen által fegyverben állott a templom udvarán, míg a többiek felöltözve századonként aluttak egy-egy udvarban, és csak nappalra mehettek szállásaikra alunni s levetkőzni; mit látván a mi ráczaink, ha csakugyan volt is czéljuk, nem volt alkalmuk valamit kezdeni.

74 25