Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

mi nem akarodzunk futni, hanem a nélkül hogy visszalövöldöznénk még inkább feléjük közelgetünk nem vették tréfára a dolgot, és jobbnak vélték elhordani az irhát s bebújni ismét ürge lyukaikba.

53 Aug 13-án mintegy 200 ujonczokat kaptunk a 10-ik zászlóaljtól,

54 zsíros szájú debreczeni fiúkat, kikkel - miután kissé nyersebbek voltak - csakugyan több bajunk is volt mint a többivel mindnyájával, míg őket is katonai rendre szoktathattuk. 17-én Aulich

55 - akkor alezredes a 2. sz. Sándor gyalog ezrednél, később magyar tábornok - szemlét tartott zászlóaljunk felett, és mind a katonás tartás, mind a pontosan kivitt hadi mozdulatokra nézve, tellyes megelégedését, és a tiszti karnak köszönetét nyilvánította. August. 18-án délután, huszárok, honvédek, nemzetőrök, ágyuk és lőszeres szekerek, harczi dallok között hosszú vonalban lépdeltünk Kis-Kér felé. Vitézeink szemeiben égett a harczvágy, s mind egyik számlálgatta: hány ráczot fog holnap megenni?

56 Estenden a kis-kéri nyomáson telepedtünk le, hol Volhofer tábornok

57 nézett meg bennünket, kit többé nem is volt szerencsénk láthatni; mert másnap a csata után, jobbnak látta tüstént felszedni a sátorfát; mi pedig nem sokat könyeztünk érette. 19-én mintegy 2 óra lehetett éjfél után, midőn megindult a hadsereg.

58 Csendes és kimért léptekkel haladhattunk csak Kis-Kéren által a Turai utón. Néma, ünnepélyes csend uralgott az egész vonal felett, csupán a mének prüszkölései, és az ágyuknak lassú csörtetései voltak hallhatók. Sötét volt az éj is, és már jó tova haladtunk midőn kelet felől vékony homályos szürkület kezdett földerülni, és a Szent-Tamásról Sziregen által Temerin felé vezető úton, balra fordultunk; s midőn tűnni kezdett az éj homálya Szent-Tamást láttuk néma csendben állani előttünk. Azonban jobb kéz felől, Turia és Szent-Tamás között, hirtelen sűrű porfelleg emelkedett, s hosszú vonalban láttunk sebes vágtatva kocsikat robogni be SzentTamásra; de köztük és közöttünk a csatorna

59 árka nyúlt. Hanem innen a csatornán, bömbölve nyargalt egy falka marha űzetve néhány rácz lovas által, mellyet megpillantván fürge huszáraink, nosza neki eresztették valami hatan szellő

60 paripáikat, és midőn már csaknem a városba vezető hídra értek volna - miután vitéz pásztoraik nem vévén tréfára a dolgot, jobbnak látták marhák nélkül elnyargalni - a megrémült barom csapatot karikába kapták s vissza fordították és mitsem törődve a sánczokból

61 utánnuk lövöldözött ágyú s puska golyók süvöltéseivel, szerencsésen elkergették; csupán 5-6 darab marha esett el és sebesült meg. - Az egész mintegy 180 darab volt, és a ráczok gyomra sírva nézett a kövér falatok után. Azomban ránk is került a sor, fél öt óra lehetett reggel. Mellettünk balról egy fél 6 fontos ágyú üteg állott, és fél század Lenkei huszárok.

62 - A német tábornokok pedig olly kegyelettel viseltettek hozzánk: hogy noha ellenséges lovasságnak nemcsak híre sem volt, hanem gondolni sem lehetett arra, hogy a ráczok lyuka23