Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

halál pedig kerüli a bátort, mert azt az Isten is védi, ő csak a gyávát keresi ki retteg tőle, ki elsáppad tekintetétől és be hunyja előtte szemét; ellenben ki bátran szemébe néz, ki nem retten vissza árnyékától, az élve jön ki ezer halál közül! Bátorság tehát a veszélyek között, mert hol a bátorság, ott van az Isten, és hol az Isten: ott van a győzelem! Isten és haza, bátorság és erény! légyen jelszavatok, bátor a harcokban, szelíd a békében; legyetek ostora a szabadság elleneinek, védője barátainak s a békés polgároknak, halála a fegyveres ellennek, és béke angyala a legyőzötteknek s ügyefogyottaknak! Úgy áldjon meg bennünket Istenünk! Éljen a haza, éljen a király, éljen a szabadság!"

41 Százszorozva hangzottak vissza az éljenek a honvédek és nép ajkairól, és öröm könyek ragyogtak ezer szép szemekben; s fejér kendők lobogtak s virágeső hullott alá az ablakokból, az utcán végig vonuló honvéd csapatokra. Másnap Aug. 5-én reggel egy gőzhajó

42 vett fel bennünket két rakhajóval együtt, mellyeken már egy zászlóalj is volt, kik bennünket tárt karokkal fogadtak és örültek a szép barátságos honvédeknek. Mert ők még előbb nem láttak honvédeket, és a császári tisztek csak holmi gyülevész csordának festettek bennünket előttük. - És midőn estve Ó-Becsénél eggyütt kiszállottunk, megesküttek, hogy sorsunkat mindenben megfogják osztani. - És ők megtartották fogadásukat.

43 Ó-Becsén tapasztaltuk, hogy a császári tábornokok nem igen szívesen fogadtak bennünket, s általában igen hidegen néztek ránk, és még az nap át akartak bennünket küldeni Török-Becsére; de mivel már későn volt, még is megváltoztatták szándékukat, és olly szívesek voltak, hogy szabad szállással is megajándékoztak bennünket a városon felüli gyepen, hol már sötétben telepedtünk meg, és a kinek a tarisznyában volt, vacsorát is kapott ingyen. Aug 6-án itt nyugnapunk volt, és nem történt egyébb: minthogy honvédeink három ráczot hurczoltak ki egy házból, hol elrejtőzve voltak, és a lakosok feladták őket mint kémeket. Agyon verték volna őket ha szerencséjökre a gazoknak, némelly tiszteink oda nem érkeznek, kik kikísértetek velők a táborba, hol csakugyan meg is vallották gazságaikat; és csak nehezen sikerült megmenteni őket a honvédek dühétől. - Őrnagyunk általam kísértette be őket a tábornokhoz, hol ismét mindent eltagadtak. De hiszen nem is volt csoda, mert jól ismerték őket ezen becsületes tábornok urak, sőtt adtak nekik utasításokat is, mert hiszen ezen kétszínű gazok csakúgy szolgáltak a ráczoknak mint a magyaroknak! Hogy később mi történt velük nem tudom, bizonyosan még akkor éjszaka útnak bocsátották, noha midőn bekísértem is őket, néhány lakosokat meg kellett kardlapoznom, mivel kövekkel s botokkal akarták őket agyon hajigálni, mert mint mondák - ezek a legnagyobb gazemberek minden ráczok között, és sok fáradságomba került: hogy életben által adhattam őket.

44 Aug 7-én tehát nem Török-Becsére többé, mivel a Tábornok uraknak nem tetszett ahogy honvédeink bemutatták magukat, hogy még kémeiket is el merészel20