Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - A rácz hadjárat

térendnek vissza, azért fűzzetek inkább koszorúkat távollétük alatt, mellyekkel majd, a viszont öleléskor, örömmel ékesíthetitek halántékaikat. És most köszönöm a szives fogadtatást, a gyengéd barátságot, mellyet e pár hetek alatt köreitekben élvezni szerencsés valék! Mi pedig honvéd barátim, emeljük fel lelkeinket, s mondjunk buzgó imát a népek Istenéhez, kinek kezében van a győzelem és halál!"

36 „Imához!" - vezénylett, és ennek végeztével, kibontakozván az ölelő karok közül, harsány éljenek, és szerencse kívánások között kocsiba ültünk és elrobogtunk Palotán által aznap Fehérvárra.

37 Seregélyesen és Sárosdon keresztül, Duna-Földvárnál a Dunán átkelvén, Solt, Kis-Kőrös, Halas, Majsa és Dorosmán által August. 3-kán érkeztünk Szegedre,

38 hol a polgárság nagy lelkesüléssel fogadott bennünket, a legjobb házakhoz szállásoltak, s a legnagyobb szívességgel étettek és itattak bennünket. August. 4-én zászlószentelésünk volt a püspöki egyházban maga az öreg püspök által, nagy tömeg minden rendű polgárság jelenlétében.

39 A zászlóalj a templom előtt állott, jobbra és balra oldalszárnyakat képezve. Végződvén az Isteni tisztelet, és felszenteltetvén a zászló, kihozatott a templom eleibe; hol a szokásos szegek beverése megtörténvén az öreg püspök

40 megáldotta a zászlóaljat és egy lelkesítő beszédet intézett hozzá; mellynek végeztével Szálkai segédtiszt után elmondatott az eskü a haza a király és az alkotmány megvédésére. Szabó őrnagy pedig kezébe fogván a zászlót, következő beszéddel adta azt által. „Lelkes bajtársaim, honvédek! Nézzetek ide e szent jelre, nézzétek a szalagot mellyen arannyal hímezve állanak e szavak »Éljünk, haljunk bár de győzünk! « Ez igét véssétek be kiolthatatlan betűkkel kebleitekbe, és legyen e jelhez hűségtek olly tiszta, olly ragyogó mint ez arany betűk! Szent legyen előttettek e jel, és szent legyen a haza, melly bennünket ezzel megajándékozott, mint szent az Istenség, ki hallotta esküiteket! Őrizzétek ezt mint üdvösségtöket, és ne tántorítsanak el benneteket ettől sohasem csábító ígéretek, sem fenyegetések, sem rettegtetések, sem félelem, sem maga a halál, mert a hol ez lobogand csupán ott fog számotokra lobogni a becsület és dicsőség fáklyája! Azért el ne hagyjátok ezt sem jó, sem keserű napjainkban, sem az örömök, sem a bánatok között! Talán sok kellemetlen napok várnak reánk, talán több mintsem gondolnátok, győzelmek, és talán szerencsétlen csaták fogják felváltani egymást, de hiszen én is véletek fogok lenni, sorsunk közös leend mind az örömökben, mind a bánatokban, én vezetni foglak benneteket és ti követni fogtok, soha nem fogom azt mondani »menjetek előre« hanem ezt »jertek utánam« és én hiszem, én szemeitekből olvasom: hogy ti nem fogtok hátra maradni, és nem fogtok vissza rettenni, sem a golyók halált osztó záporától, sem a szuronyerdők vakító villámától; és csak holt testeink felett lobogtathatja e jelt valaha ellenséges kéz! A 19