Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól világosig (Kecskemét, 1998)

Szalkay Gergely: Emlékek a VI-dik honvéd zászóalj történeteiből - Előszó

EMLÉKEK a VI-dik Honvéd Zászlóalj történeteiből Följegyzette Szalkay Gergely honvéd őrnagy 1851. Előszó

1 Örökre emlékezetes leend nem csak a magyar, de az egész európai nemzetek életében az 1848-dik év. De leginkább a magyar nemzet az, melly a mohácsi vésznap óta - több mint 300 évi küzdelmek s szenvedések után lerázva egyszer nyakáról az idegen vasigát, habár mindenfelől szorítva, ezer viszály között, és rövid ideig is, - szerencsés volt az önkormányzás jogait élvezni; és megmutatni nemcsak életrevalóságát, hanem megmutatni a világ előtt erejét és hatalmát is. Mutassátok meg nekem hol van egy nemzet, és mi több egy illy maroknyi nemzet, - vegyítve annyi sok idegen elemekkel - melly képes lett volna valaha, olly rövid idő alatt olly roppant erőt kifejteni, s annyi sok nagy és hősi tetteket véghez vinni? E maroknyi nemzet volt az, melly az osztrák hatalomnak, győzhetlennek hirdetett fegyvereit, képes volt csaknem fél év alatt semmivé tenni; noha az saját kebelünkben lakó, minden idegen ajkú népeket ellenünk uszított, a tót, román, rácz, ruthen, szerb, horvát, és szász atyafiakat, kikkel e nemzet derült és borult napjaiban, századoktól fogva jóban és rosszban, egyaránt osztozott, kiket testvérekként ölelt magához, kikkel megosztotta a szabadságát és függetlenségét - álnok hitegetései által ellenünk gyilkos kegyetlenségekre ingerelte. És végre mégis két óriási hatalomnak kelletett szövetkeznie, hogy ezt még akkor is midőn mindenektől elhagyatva, és mindenfelől üldöztetve volt csupán ármány és gyalázatos árulás által legyőzhessék. Mutassatok ehhez hasonlót a világ bármely régi vagy ujabb történeteiből! És ha nem tudtok, ne mondjátok többé: hogy a magyar nemzet elfajult, hogy kialudt belőle az ősi tűz, hogy gyáva és nem vitéz többé! О dicsőén meghazudtolta a méltatlan rágalmakat, ő az most is, ami volt évezred előtt, és az leend évezredek múlva is, csak legyen egy szellem, melly őt szent célokra buzdítani és egyesíteni tudja. Nemzetem te nagy vagy, és még buktodban is dicső! és nagy a férfiú, kinek szelleme vezérlett és egyesített! De hiszen feljegyzendik ezt, az enyimnél avatottabb tollak, én csupán némi csekély adatokat nyújthatok az egészhez. Csak egy részecskéje ez a nagyszerű tragödiának, melly 1848/49-ben eljátszatott magyarhon színterén; csupán egy egyes szerep, kiszakítva a nagy egészből. 13