Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

75. LIPÓT 1691-től LVIII. *-^^a egyenként el akarnám sorolni - amint megérdemelné - mindazt, amit gróf Kollonich Lipót cselekedett, mielőtt kalocsai érsek lett és miután arról lemondott, nem csupán néhány oldalra, hanem vastag könyvekre volna szükség. De egy-két dolgot azért jónak láttam kiragadni belőlük, hogy megértsük, mekkora férfi volt az, aki a török elűzése után elsőnek látogatta meg a kalocsai főegyházmegyét. Komáromban született 1631. október 26-án; atyja Kollonich Ernő volt, a komáromi vár kapitánya. Pázmány Péter bíboros keresztelte meg, Széchényi György szentelte pappá: ő pedig nemcsak elnyerte mindkettő tisztségét, hanem erkölcseivel mindkettejük erényeit is magáévá tette. Az atyai házból tanulás végett Bécsbe utazott, majd III. Ferdinánd udvarába került és ezalatt IV. Ferdinánd udvari embere volt. A máltai lovagrendbe 1650-ben lépett be, amikor IV. Mohamed szárazon és vízen Candiát ostromolta.

448 Elsőnek ugrott az ellenséges hajóra és magasra emelve a keresztes lobogót, példájával bajtársait a törökök fölötti nevezetes győzelemre serkentette. Hogy a rend nagymestere a győzelem kezdeményezőjét kitüntesse, Málta kasztellánusává tette.

449 Ezután a csehországi Eger, majd az ausztriai Maylberg parancsnoka lett. Saját vagyonából mindkettőt visszaállította régi nagyságába és kifizette adóságaikat. Ekkor majdnem eltették láb alól, de a számára készített mérget véletlenül valaki más itta meg.

450 LIX. Lipót, ekkora veszedelmen túljutva a papi hivatást választotta, hogy a megmentő Istennek ezentúl szabadabban szolgálhasson. A császári udvarba való visszatérése után I. Lipóttól 1659-ben aranykulcsot kapott a magas császári kegy 447 Katona téved, Kollonich Lipótot 1688. augusztus 20-án nevezte ki a császár kalocsai érsekké, amit a pápa 1690-ben erősített meg. L. Hierarchia catholica V. 164. Colocensis et Bachiensis 5. jegyz. A Katona által említett 1691. évben az érseki palliumot küldte el számára a Szentszék (l. uo.), ám ezt szerzőnk alább a királyi kinevezés időpontjának gondolja (l. a 60. fejezetet). 448 A krétai Candia ostroma egyik állomása volt az ún. krétai háborúnak, amely még 1644-ben, Ibrahim szultán (1640-1648) idejében kezdődött el az oszmán birodalom és a szigetet birtokló Velence között, de csak IV. Mehmed (1648-1687) uralkodása alatt fejeződött be 1669-ben, török győzelemmel. A máltai lovagrend részt vett a sziget, különösen a fő velencei támaszpont, Candia védelmében. 449 A Katona által említett tengeri ütközet 1655. május 2-án zajlott le. Ekkor a 21 hajót számláló máltai flotta egészen a Dardanellákig merészkedett, ahol szembekerült 27 török hadihajóval. Ebben a válságos helyzetben hajtotta végre Kollonich hőstettét és fordította meg a csata kimenetelét. A kasztellánusi rangot ez év december 10-én nyerte el. L. Timon: Purpura Pannonica 281-282.; Maurer: Cardinal Leopold 30. 450 A lovagrend 1656-ban jutatta Kollonichnak az ausztriai Mailberg és a csehországi Eger kommendaturáját, melyeket 1657-ben vett át. Az ellene elkövetett merénylet hátteréről nem lehet pontosat tudni: mindössze annyi ismeretes, hogy barátja, Thurn gróf itta meg az eredetileg neki szánt mérgezett bort, amely csaknem azonnal a halálát okozta. L. Maurer: Cardinal Leopold 31. 89