Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
jeléül. 451 1668-ban nyitrai püspök lett, 452 ahol a templomot és a vár falait felújította; mikor azonban a lázadás már terjedni kezdett, ezt a méltóságot önként visszaadta. Bécsújhelyi püspök lett és a királyi kincstárat igazgatta a zavargások idején a legnagyobb becsületességgel 453 és ugyanakkor a protestánsokat, akik a királyi parancsot megvetve Pozsonyban templomot építettek, kiűzte annak birtoklásából. 454 1681-ben, mikor visszaállították az 1608. évi országgyűlés régi törvényét, mely szerint kincstartóságot egyházi férfiakra ne bízzanak, 455 távozott ebből a tisztségéből. Mikor pedig IV. Mohamed 1683-ban Bécset ostromolta, önként a városban maradt és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a barbárok igyekezetét meghiúsítsák. Wagner szerint 456 „Kiváló ügyességgel összeszedett 600 ezer forintot, 457 amivel a katonák hangulatát is megerősítette, másrészt istenfélelmének ragyogó hírével, melyet mindenki nagyra becsült benne, a kitartásban és az isteni hatalom megengesztelésében szóval, példával s tekintélyével elöl járt". Máshol ezt írja: 458 „A betegek közös atyjának és menedékének tartották Kollonichot. Amivel csak tudta, enyhítette az elesettek fájdalmát és ápolta őket; kolostorokat alakíttatott át betegházakká; a szegényekre semmi kiadást nem sajnált; szóval, míg mások a bástyákat védték meg, ő a bástyák védőit. Tudomására jutott ez a nagyvezírnek, aki meg is esküdött: annak a papnak ő le fogja vágni a fejét a törzséről munkássága jutalmául." Hogy miféle zsákmányt szedett össze az elűzött ellenségtől, arról ugyancsak Wagner ír: 459 „Hogy Kollonich se maradjon zsákmány nélkül, mint a védelem nagy részese, az egész táborban saját maga összegyűjtötte az árván maradt kisgyermekeket, akik mintegy ötszázan voltak, és aztán atyai szeretettel, gondoskodással, költséggel vállalta szabályos fölnevelésüket." Eszék és Pétervárad visszafoglalása után csaknem ugyanennyi nincstelent gyűjtött össze és istápolta őket. 451 Vagyis kamarási méltósággal tüntette ki a császár. L. Timon: Purpura Pannonica 283.; Maurer: Cardinal Leopold 31. 452 Kollonichot 1667. szeptember 28-án nevezték ki nyitrai püspökké és ugyanott főispánná (l. Királyi Könyvek 14.15), amit a pápa 1668. április 30-án erősített meg (l. Hierarchia catholica V. 290.). 453 Kollonichot 1672-ben nevezték ki a magyar kamara elnökévé, mely tisztségét 1681-ig viselte. L Adriányi: Katholische Erneuerung 86. 454 A pozsonyi evangélikus templom Kollonich által megszervezett 1672. évi erőszakos elfoglalására. I: A pozsonyi ágostai hitvallású evangélikus egyházközség története... 2 részben. I. rész: Az egyházközség külső alakulása. írta Schrödl József. Pozsony 1906. 200-261. 455 L. II Mátyás 1608. évi koronázás előtti (I.) dekrétumának 5. cikkelyét (CJH 1608-1657 12.), valamint I. Lipót 1681. évi (111.) dekrétumának 14. cikkelyét (CJH 1657-1740 274-276.). 456 Wagner: História Leopoldi I. 591. 457 Alighanem Szelepcsényi György Bécsben őrzött, több mint 600 ezer forintot érő vagyonáról van szó, amelyet Kollonich a védelem céljaira önkényesen lefoglalt, majd a prímás kifosztott palotájába katonaságot helyezett el. Amint Szelepcsényi tudomást szerzett a dologról, perbefogta őt és azt meg is nyerte ellene. L. Adriányi: Katholische Erneuerung 87. Megjegyzendő, hogy a két egyházfő már 1669ben is pereskedett egymással amiatt, hogy Kollonich Szelepcsényi erdejében vágatott fát magának a nyitrai vár megerősítése céljából. L. uo. 85. 458 Wagner: História Leopoldi I. 601. 459 Uo. 616. 90
