Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

követséggel is szolgáltam a hazának, melyre rááldoztam életemet és testi épségemet, nem törődve hatvanhat évemmel." E követséggel békét hoztam egész nemzetünknek és igen sok kereszténynek, magamnak pedig súlyos betegséget okoztam... De azt hiszem, már rövidesen mentesülök ettől a szemrehányástól, ha véleményemben és óhajomban nem csalatkozom. Mert részint az öregség, részint a betegség, mely talán egyike lesz az utolsóknak, erőtlenné tett a világi szolgálatokra és ezért vissza fogunk térni saját hivatásunkhoz és papi tevékenységünk megkezdésével kedvére teszünk majd barátainknak, miután annyira kívánják tőlünk, hogy valóban betöltsük szerepünket az egyházban. Akkor majd hozzáfogunk Eger gondjainak orvoslásához is, ha a császár megengedi; mert mi éppúgy az ő akaratából tartózkodunk a városon kívül, mint ahogy főtisztelendő uraságod is a császár parancsára viseli a báni hivatalt... Én azonban nem menekülök a püspökségem elől, sőt szívből kívánok oda visszatérni, csak az is egyezzék bele, akit én ebben az ügyben egynéhányszor megkérdeztem, de eddig még nemhogy nem válaszolt, de még egy biccentéssel sem árulta el, hogy mit akar... Bécsben, 1568. november 10-én." Draskovich figyelmeztetése hatásosnak bizonyult. Kitűnik ez a nem sokkal később esztergomi érsekké lett Verancsics leveléből, melyet 1569. december 15én küldött Bécsből Nagyszombatba a kanonokoknak:

100 „Folyó hó 5-én kellett misét mondanunk itt Bécs városában, mely az igazat megvallva először adatott meg nekünk... Mivel rangbéli emelkedésünket, melyet az apostoli székhez kell felterjeszteni, szabályszerűen nem lehetett kieszközölni, csak úgy, ha írásos bizonyítékok vannak, hogy szentmisét mondtam, hagytuk, hogy rábeszéljenek bennünket erre... Azt mondogatták ugyanis, hogy én, aki annyi év óta két püspökséget bírok, ez idő alatt egyetlenegy misét sem mondtam... Engedtünk barátainknak és ezt a feladatot a jezsuitáknál végeztük el, csendes misével ugyan, de nyilvánosan. Nem sokkal ezután pedig, ha Isten is úgy akarja, Nagyszombatban énekes misét fogunk tartani..." XXI. Mivel Verancsics tudta, hogy Draskovich nagyon szeretné, ha ő betöltené püspöki hivatalát, vigaszképpen a következő levélben jelezte neki, hogy engedett akaratának:

101 „... Mi is olyan egészségnek örvendünk, hogy az messze felülmúlja azt, amit ettől a hatvanhat évünktől remélhettünk és várhattunk volna és amennyit oly sok bűnnel terhelve megérdemeltünk volna. De az irgalmasság atyja és minden vigasztalás Istene megkönyörülvén lelkűnkön meg akarta menteni azt és hosszabb élettel ajándékozott meg bennünket, hogy legalább ezekben az utolsó években, mikor már kevésbé szoktak vétkezni a halandók, természetes gyöngeségünknél fogva a bűnre vezető alkalmaktól megfosztva időnk legyen a bűnbánatra és ifjúkori bűneink levezeklésére... Virágvasárnaptól kezdve mi is csak szent kötelességeink végzésével foglalkoztunk; ezalatt háromszor szolgáltattuk ki az egyházi rend szentségét és körülbelül 50 jelöltet ékesítettünk föl Isten egyházának szolgálatára. A jelöltekből 99 Verancsics Antal két portai követségére (1553-1557, ill. 1567-1568) l. Sörös: Verancsics Antal 35-41., 64-73. 100 Katona: História eritica XXV. 88. L. MHHS XXV. 13. sz. 28-30. Verancsics Antal első miséjére, továbbá erre a levelére l. Sörös: Verancsics Antal 78. 101 Katona: História eritica XXV. 280. L. MHHS XXV. 87. sz. 201-206. 35