Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

e hely védelméről. De, mint mondom, ezeket nagyon bizalmasan és testvéri lélekkel írom főtisztelendő uraságodnak. Saját belátása szerint vizsgálja meg uraságod, mi lesz tisztességesebb és hasznosabb most és a jövőben... Eme napokban alszerpapokat, szerpapokat, áldozópapokat szenteltem föl; a köznép eléggé szófogadó és vallásos; a végek védelmére gondom van és szívemen viselem ennek ügyét. Mindezeket igyekszem a legnagyobb odaadással elvégezni, hogy minden ember, akit reám bíztak, továbbá a végek és a környező tartományok békének és nyugalomnak örvendhessenek. Zágrábban, 1568. október 8-án." Draskovich meg akart szabadulni báni hivatalától, de nem tudott.

96 XX. Ezt a mérsékelt hangú figyelmeztetést Verancsics kissé ingerülten fogadta, de azért fegyelmezte magát és a következő választ adta a báni hivatalról és a papi tisztségről:

97 „Az előbbi levelet nem azért intéztem főtisztelendő uraságodhoz, hogy a báni hivatal buzgó viselésétől elijesszem, hanem csak azért, hogy atyafiságosan figyelmeztessem a veszélyre, amelyről nálunk annyi hír szállong.

98 E kötelesség teljesítésére az uraságod iránt érzett különleges szeretet és a nagyfokú buzgalom indított, amellyel uraságod tisztségéről és épségéről gondoskodni szeretnék. Ezt a hivatalt nálunk az elmúlt századokban igen jeles püspökök birtokolták és nagy dicsőséggel viselték, és most sem látok senkit, aki méltóbb lett volna rá; nagyon helyeseltem tehát a császári felség döntését, szándékát, sőt rendelkezését e választással kapcsolatban. Tudom, hogy ezzel nagyon is meg van elégedve, mert napról napra szerez valami bizonyságot, amelyeknek köszönhetően főtisztelendő uraságod egyre nagyobb megbecsülést szerez őfelsége szemében. Hogy ez az isteni adomány örökké tartson nála, újra és újra szívből kívánom. Nagyon örvendek, hogy a pletykák nemcsak hogy hamisak voltak, hanem [a valósággal homlokegyenest ellenkezők is], hiszen uraságod az arcát, nem pedig a hátát fordította az ellenség felé és azt részben nagyszámú vitézből álló táborával, részben puszta jelenlétével megrémítette. Folytassa csak uraságod szerencsével és segítse a hazát, mely vitézeinek színe-virágát elvesztette és a végpusztulásba hanyatlik; ne szűnjék meg ősi nemzetünk dicsőségét erényével és vitézségével, amennyire csak lehet, megtartani és védeni. Mutassa meg a világnak is, hogy azok a legnagyobb férfiak, akikre végszükség esetén bízzák az ország üdvét és gyámolítását. Miseáldozataimat és papi tevékenységemet - úgy vélem - nem kellett volna megemlíteni: a papi tevékenységben sem nem tétlenül, sem nem haszontalanul működöm, sőt ezzel a törökországi 96 Draskovichot 1567-ben, Erdődy Péter horvát bán halála után nevezték ki Frangepán (Szluni) Ferenccel együtt erre a méltóságra. Frangepán halála után Alapy Gáspár lett a helyettese. Tisztségétől csak 1578-ban tudott megválni. 97 Katona: História eritica XXV. 55. L. MHHS. XX. 113. sz. 258-266. 98 Verancsics előbbi, augusztus 30-án írt levelét l. uo. 102. sz. 236-238. Ebben Verancsics arról a szóbeszédről ír, miszerint Draskovich, amikor a törökök által szorongatott Hraztowicza várába erősítést vitt, az ellenség hirtelen támadásakor nagy veszteségeket szenvedett csapataiban és maga is alig tudott elmenekülni. Erre Draskovich úgy válaszolt október 8-i levelében (ezt a részt Katona nem idézi), hogy a hír nem igaz, valóban táborba szállt hivataltársával, mert féltek, hogy az ellenfél megtámadja a várat, de mivel a törökök látták, hogy felkészülten várják őket, nem kísérelték meg az ostromot. így nem igaz az sem, írja, hogy ö vereséget szenvedett volna. Ezután többször is megjegyzi, hogy szívesen megszabadulna már a báni hivataltól és az ezzel járó veszedelmektől. L. uo. 253-254. 34