Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
CCXV. Három érsek elődje után, még azon évben, melyben meghaltak vagy áthelyezték őket, folyamatosan jöttek az utódok: Csáky Miklós után Klobusiczky Ferenc 1751-ben; ezután Batthyány József 1760-ban, utána pedig 1776-ban Patachich Ádám. Az ő halála után azonban az érseki szék három évig üresedésben volt. Ez idő alatt súlyos sebet ejtettek az érsekségen, melyet azonban öt évre rá orvosoltak. II. József ugyanis a zenggi szuffraganeus püspököt kivonta a kalocsai érsek joghatósága alól, de halála után II. Lipót újból visszahelyezte. Az elidegenítés idejét és módját a következő jegyzőkönyvből ismerhetjük meg: 1040 „Palma Károly Ferenc, fölszentelt kolofóni püspök stb. ... tudtul adjuk mindenkinek, akiket illet, hogy, miután a felséges római császár, II. József, urunk és apostoli királyunk a zenggi és modrusi püspökséget, amely már néhány száz éve a kalocsai érsekségnek volt tartománybeli püspökségként alávetve, egyesítette a pedenai 1041 püspökséggel, sőt a pedenai püspököt már át is helyezte a zenggi és modrusi székesegyházba, egyúttal kegyelmesen úgy döntött, hogy a kalocsai érsek joghatósága alól kivett zenggi püspök ezentúl az újonnan kinevezett alsó-ausztriai laibachi érseknek legyen tartománybeli püspökként alávetve. A legmagasabb parancs és rendelkezés végrehajtása céljából urunk és apostoli királyunk a magas magyar királyi helytartótanács 1785. október 25-én kelt 31870. számú leirata szerint kegyelmesen megparancsolta nekünk, hogy az ily célra szokásos átengedési iratokat mi is, mint a kalocsai érseki szék üresedése alatt az általános káptalani helynök, minél előbb állítsuk ki és haladék nélkül küldjük el a magas királyi helytartótanácsnak; továbbá a fenti közleménynek megfelelően azt is közölte velünk, hogy a legmagasabb helyen már megtették a szükséges lépéseket, hogy a pápa beleegyezzék az átengedésbe. Minthogy tehát a zenggi és modrusi püspökségnek a kalocsai érsek joghatósága alól történt elvonása és kivétele, amelynek eddig tartománybeli püspöke volt, bár széküresédés idejére esik, mindazonáltal magasabb és törvényes hatóság által történik és tőlünk semmi mást nem kívánnak, mint hozzájárulásunkat, mi, urunk és apostoli királyunk rendeleteinek kötelességünk szerint engedelmeskedünk és minden jogot és joghatóságot, mely eddig bennünket, mint az üresedésben lévő kalocsai érsekség helynökét és káptalani fő törvényszéki ügyhallgatóját az üresedés ideje alatt a zenggi és modrusi püspökséggel szemben a jogszokás szerint megilletett, amennyire rajtunk áll, jelen levelünkkel átengedjük és lemondunk róla, továbbá a zenggi és modrusi püspökkel és kis fájdalommal hagyott ott), felépíttette a ma is érseki rezidenciául szolgáló kastélyt székhelyén. Patachich Ádám ifjúkorától kezdve részt vett a politikai életben: a kancellárián töltött hivatali évei mellett jelen volt az 1741-es, 1751-es és 1764-es országgyűléseken, majd Mária Terézia - Katona tanúsága szerint - bevonta a tanügyi reform munkájába is. Utolsó éveiben, miként a klérus nagy része, ő is szembekerült II. József valláspolitikájával, így többször tiltakozott az összevont, állami felügyeletü papneveldék létrehozása és a püspökiek, így a kalocsai szeminárium megszüntetése ellen. A nagybátyja által alapított intézményt, illetve annak növendékeit először a pécsi, majd az egri általános papneveldébe osztották be (amelyből az egri áthelyezés történt meg ténylegesen), végül 1786-1787ben beolvasztották a pesti szemináriumba (I. Winkler: Papnevelés 21-24.), ő azonban ezt már nem érte meg, mert 1784. július 19-én meghalt. Életére még I. Winkler: Kalocsai és bácsi érsekség 40-42.; Bunyitay-Málnási: Váradi püspökség IV. 319-350.; Boros: Főszékesegyházi Könyvtár 26-34. 1040 L. KFL. I. 1. e. B./4. (Protocollum Expeditionum Vicarialis Officii 1784-1785.) 278-279. 1041 Ma Pican Horvátországban. 241
