Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

halálának évfordulóján fogjuk megtartani... Kalocsa, 1777. január 7." Hogy mennyire jól esett Mária Teréziának ez a fölajánlás, a kanonoki testülethez intézett levele bizonyítja: „Tisztelendő, tisztelt és őszintén kedvelt [híveink] ! Bár királyi törődésünkért, mellyel a ti és a kalocsai káptalan bőségesebb ellátásáról gondoskodtunk, az örökkévaló jutalmat várjuk, mégis üdítőleg hatott ránk ez a hihetetlen evilági öröm, melyet Isten jóságából kaptunk, aki emberi bőkezűséggel nem engedi magát legyőzni. Isten ezen jóságából értesülünk jámbor és szent elgondolástokról, miszerint a mi és egész felséges házunk iránti hálátok bizonyítására annyi szentmisét ajánlottatok föl mindenkorra. Ezért a kivételes szándékotokért elsősorban a ti prelátustoknak - akit mi őszintén becsülünk aztán nektek egyenként és összesen megkülönböztetett királyi kegyünkkel igyekszünk majd viszonozni. Ami Ferenc császár, hőn szeretett hitvesünk évfordulóját illeti, biztosak lehettek abban, hogy soha nekünk kedvesebbet, hűségetekhez és megalakulásotokhoz méltóbbat nem fogtok tenni, ha káptalani törvénnyel elrendelitek, hogy az az évfordulós mise a jövőben is mindenkor megtartassák hőn szeretett hitvesünkért. Mert ő javasolta nekünk és tanítómesterként oktatott minket mindjárt szerencsés uralkodásunk kezdetén, hogy kedvelt magyar nemzetünket alaposabban ismerjük meg, becsüljük és szívünk mélyéből szeressük. Azt akarjuk, hogy ezt a halhatatlan jószolgálatát, melyet nekünk és kedves magyar királyságunknak tett, tőletek és káptalanotoktól a késő utókor is megtudja. Már csak egy van hátra, mellyel szeretnénk, ha kedveskednétek nekünk, mégpedig az, hogy amikor az élet és halál legfőbb urának úgy tetszik majd, hogy engem kivesz az élők sorából, az évfordulós ünnepi megemlékezéseken hitvesem nevéhez az enyémet is csatoljátok hozzá. Mivel semmiképpen sem kételkedünk, hogy ezt ti és káptalanotok buzgón meg fogja tenni, titeket mind, egyenként és összesen biztosítunk arról, hogy egész életetek során meg lehettek győződve királyi kegyünkről. Az ausztriai Bécsben, az Úr születése után az 1777. évben, január 24-én. Mária Terézia s.k."

1024 CCVII. Miután ugyanezen évben, egy évvel a kalocsai káptalan kibővítése után, a nagyszombati tudományegyetemet Budára helyezték át, Mária Terézia igen üdvös döntésével a királyi szenátus élére Patachichot állította, akinek mély tudományos műveltségéről számos alkalommal meggyőződött; továbbá a szabad tudományokban alaposan képzett főpásztort bevonta a magyar tanügy fellendítésének munkájába. Patachich hamarosan el is kezdte bölcsességét minden irányban kisugározni; nem mulasztott el semmit, amit végrehajthatónak vélt, hogy a tanárok s tanulók igyekezetét növelje és tudásvágyukat felébressze. Ezért nemcsak a magasabb tudományok művelőinek védésein vett részt, hanem az alsó osztályos gyermekek vizsgáin is elnökölt: az érdemeseket megdicsérte, a nevelőket pedig ösztönözte, hogy a saját és hallgatóik használatára összegyűjtött tudományos anyagot hozzák nyilvánosságra. Mivel ezzel a módszerrel nemcsak megfelelt Mária Terézia várakozásának, hanem láthatóan túl is haladta, a királynő újabb kitüntetéssel jutalmazta a nagy műveltségű és tudománypártoló férfiú érdemeit, amikor 1778-ban a Szent István lovagrend nagy keresztjével tüntette 1024 A felajánlásra és a királynő válaszára még I. Winkler: Érseki főkáptalan 63. 234