Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

CLXXIX. A szónok ügyesen alkalmazta beszédét az akkori körülményekhez, minthogy II. Józsefet ugyanazon év március 27-én választották római királlyá és április 3-án koronázták meg. Őt is fölkereste követtársaival, s a következő szavakkal üdvözölte, illetve hívta meg:

944 ,felséged római királlyá történt egyhangú emelésével felséges királynőnknek a monarchia megőrzésére, a felséges ház gyarapodására, az örökös tartományok biztonságára és gazdagítására irányuló állandó gondoskodása és szándéka teljesült a felséges szülők nagy örömére, az egész felséges ház bensőséges megvigasztalódására. Ezt az egybegyűlt magyar országos karok örömkívánatokkal fogadják, alattvalói ragaszkodással, bensőséges érzelemmel kívánnak szerencsét királyi felségednek, a szent birodalomnak, a felséges háznak, az örökös tartományoknak és az egyetemes monarchiának; s állandóan kérik Istent, hogy minden balszerencsét a messze jövőbe hárítva örömöt örömre halmozzon az évtizedek szakadatlan soráig. Hőn óhajtva várják továbbá azt a boldog napot, amelyen örömujjongással fogadhatják felségedet hazai földön; felségednek magukat és az örökös királyságot szorgosan ajánlják, hogy atyai pártfogása alatt, gondos megindulással, felséges úrnőnk és apostoli királyunk törekvéseit, a haza javát, a földi uralkodó szolgálatával elválaszthatatlanul összekötve teljesíthessék. Ezt fogadják a földi fejedelem iránti hűségből és felséged kegyelméből." Az érsek ezután a főhercegeknek tartott beszédet:

945 „A királyi felségekkel velük született jóság, a császári házra jellemző kegyesség, királyi felségeteknek a magyarok iránt mindig tanúsított rokonszenve a hűséges egybegyűlt karokban és rendekben azt a reményt kelti, hogy királyi felségetek megjelenésével teljesül legforróbb óhajuk. Az összegyűlt rendek előtt annál kedvesebb hírnökök leszünk, minél jobban biztosíthatjuk őket, hogy a hőn óhajtott eredmény megfelel várakozásuknak. Jöjjenek királyi felségetek hűséges alattvalóik körébe, akik felségetek nyájas szavaitól több alkalommal különlegesen megvigasztalódva, örök hálára vannak kötelezve s felségeteknek a magyar nemzet iránt különböző alkalmakkor nyíltan kifejezett rokonszenvét úgy tekintik, mint mindenüket, ahogy illik, továbbá felségetek kegyéből és kegyelméből, amelybe teljes bizalommal ajánlják magukat, minden jót és kedveset várnak." Végül a főhercegnőket üdvözölte és hívta meg Magyarországra a következő szavakkal:

946 „Újra eljött a kedves alkalom, hogy királyi felségeteket hazai földön alattvalói alázattal fogadjuk, ha királyi felségetek öröklött jósága, a magyar nemzet iránt egyéb gyakori alkalommal tanúsított rokonszenve hajlik az egybegyűlt rendek alázatos kérésére, akik hőn óhajtva sürgetik, hogy felségetek sokszorosan kívánt megjelenésének örvendhessenek körükben, s már számlálják a boldog megjelenés napjait, hogy a boldogság és öröm, mely több mint tíz éve érte őket, az idén tetézve térjen vissza. Engedjen kéréseinknek a jutalmazásra hajló szándék, a készség, mely a hűséges alattvalókat kegyükkel megörvendezteti, s amelybe alattvalói alázattal ajánlják magukat." Hogy mit felelt az érsek szavaira I. Ferenc császár, Mária Terézia, II. József, valamint Lipót a főhercegek, és Mária Anna a főhercegnők nevében, a királyok történetében bővebben előadtuk.

947 944 L. uo. 650-651. 945 L. uo. 651-652. 946 L. uo. 652-653. 947 L. uo. 648-653. 208