Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

CLXXX. Batthyány még ezen országgyűlés alatt is gondoskodni akart a kalocsai káptalanról, ezért a következő kérvényt nyújtotta át az apostoli királynőnek:

948 „...Már amióta szent felséged kegyelméből a kalocsai érsekség élén állok, az a szándékom, hogy a káptalant, mely az előző szerencsétlen időkben teljesen elpusztult és utólag visszaállítva is majdan csak az árnyképét mutatja a réginek, nemcsak az istentisztelet elvégzéséhez szükséges számra emeljen, hanem az alárendelt személyekben is alkalmassá tegyem, hogy azok az érsekeknek saját egyházmegyéjük és egyháztartományuk kormányzásában tanácsaikkal mindig kéznél legyenek; ez a két dolog ugyanis egyetlen célja minden káptalani intézménynek. Minthogy ez az intézmény egyedül csak a mindenható Isten dicsőségének gyarapítására és a közjó előmozdítására törekszik és - szerintem - Isten szándékából felséged anyai jámborságának van fönntartva, teljes a bizodalmam, hogy császári felséged kegyelméből azt óhajomnak megfelelően elérem. Továbbá, mivel ez a jámbor gondoskodás az egyházi rangok adományozásával csodálatosan könnyebb lesz, én pedig a magyarországi püspököknél akiket fölszentelt királyaink, bár bőkezűen megalapozták káptalanaikat, mégis, a kanonoki javadalmakon kívül más javak, apátság, prépostság adományozásának jogával is megajándékozták őket méltán alsóbbrendű helyzetben vagyok, emellett a káptalanban csak egy nagyprépost van, azt is teljesen az érseki háztartás tartja el, kinevezése pedig kegyúri jogon a királynak van fönntartva, ezért alattvalói hódolattal térdet hajtva bátorkodom felséged trónja elé járulni és alázatosan kérni, hogy a bácsi Szent Pál prépostságot, melynek püspöksége már ősidőktől kánonilag egyesült az én érsekségemmel, de magának a javadalomnak a kalocsai káptalanban már semmi nyoma sincs, tehát - mint mondom - ezen tényleg több éve üresedésben lévő bácsi Szent Pál prépostság káptalanom valamelyik tagja részére történő adományozási jogát nekem és utódaimnak legkegyelmesebben megengedni és királyi kegyúri jogát, anyai jóságának megfelelően, rám és utódaimra átruházni kegyeskedjék. Ezen különleges kegy nekem és utódaimnak való megadására indítsa felségedet magyar királyi elődeinek előrelátó bölcsességgel a főpásztorokra átruházott azon hatalma, hogy alkalmas embereiknek jó szolgálatot tegyenek; tőlem ezt a szerencsétlen idők, amit még ma is gyászol Kalocsa és vidéke, teljesen elvették. Indítsa meg a bácsi káptalan egykor kiváló rangja, amelynek ilyenformán legalább valami emlékét fogom őrizni. Végül indítsa meg az én kalocsai káptalanom jelenlegi szerencsétlen helyzete, mely egyrészt csak nehezen él meg tisztán az én háztartásomból és tagjai, mivel az adózás szempontjából hasznos kiadásokra köztudomás szerint egyáltalán nem futja és nincsenek abban a helyzetben, hogy egy egyszerű, ilyenfajta javadalom rangjának megfelelően észrevehetőkké tehessék magukat, úgyhogy alig lesz olyan, aki az itteni káptalani tagságnak, mely az érseki szék üresedése esetén az érsek méltóságát és joghatóságát képviselni, továbbá a szent kánonok követelménye szerint a hét suffraganeus egyházmegyét kormányozni köteles, elébe ne helyezné még a plébánosi javadalmat is; következőleg ne hozná magával a szükséges alárendeltek hiányát, mely olyan gyötrelmes az érsek számára; úgyhogy az ilyen javadalomnak az érsekek rendelkezésére bocsátásával, melyért esedezem, hogy az arra 948 Az 1764. május 28-án kelt levelet l. KFL. I. 1. e. B./1. (Diarium Dioecesanum Expeditionum et Sacrarum Functionum... 1760-1765) 374-375. 209