Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

nőtt a számuk; tehát az érsekek tevékenysége 20 év alatt 20 plébániával növelte a kalocsai egyházmegyét, majd újabb 40 év alatt több mint 40 új és jobban javadalmazott plébániával fog növekedni. CLXIL Helyesen állította Klobusiczky, hogy a plébániák számának növekedésével „a papnevelő intézetet is bővíteni kell - egyrészt létszámban, hogy a plébániákra jusson elég pap, másrészt a szükséges berendezéssel és építkezéssel.". Ehhez a halaszthatatlan munkához a következő év közepe táján fogott hozzá, amint az alapkő fólirata mutatja: „A jóságos, hatalmas és magasságos Istennek. Amikor XIV. Benedek pápa kormányozta az egyetemes egyházat, I. Ferenc volt a választott római császár és Magyarország társuralkodója, Mária Terézia római császárné és Magyarország királynője, zétényi gróf Klobusiczky Ferenc a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi érseki egyházak érseke, nemes Bács vármegye örökös főispánja, mindkét császári-királyi felségnek valóságos belső tanácsosa, a nagyméltóságú hétszemélyes tábla első ülnöke, 1757. június 13-án Borromei Szent Károly tiszteletére, Kalocsa érseki városban, a szeminárium részére az alapkövet megáldotta, s Szent Kelemen és Kandid vértanúk ereklyéivel megerősítve elhelyezte főtisztelendő Kiss József boldogságos Szűzről nevezett koppánymonostori apát, a kalocsai székesegyház olvasókanonoka, nagyméltóságú, méltóságos és főtisztelendő Klobusiczky Ferenc gróf kalocsai érsek stb. lelkiekben való helynöke és általános ügyhallgatója." Bár mindenki tudta, hogy a kalocsai érsek sovány jövedelmét a hétéves háború idején sokfelé széthordták és szétosztották, nem volt közmunka, nem volt segélykérés, semmi országos teher, melyre Klobusiczky elsőnek, vagy az elsők közt ne vállalkozott volna. Méltán állítja Pintér:

891 „Már az építéskor is csodaszámba ment azokban a végszükséghez közel álló időkben, a legnagyobb drágaság közepette ennek a nem is csekély és egyáltalán nem barátságtalan épülettömbnek a megalapítása." Ennek a tágas és minden kényelemmel berendezett épületnek a felállításában annyira előrehaladt, hogy utódjának nem sok elvégezni valót hagyott hátra. A mű fő szerzőjét elárulja az előcsarnok fölirata: „A papnövendékek helyes tudományokban való képzésére és az Úr szőlőjében kifáradt munkások pihenésére állította ezt az épületet Ferenc érsek. 1760."

892 CLXIII. Az állandó munka felőrölte egyébként is gyönge testi erejét és 1760. április 5-én ezen a halhatatlanságot érdemlő férfin beteljesedett minden halandó végzete. Ez azonban nem Kalocsán, hanem Pesten történt, ahol - Pintér szerint

893 - „a hétszemélyes táblán az első helyet kapta a magyar püspökök közül és szeretett eljárni annak a tanácsnak üléseire, melynél nagyobb tekintéllyel az európai országokban egy sem rendelkezett. De meg is felelt magas tisztsége követelményeinek, sőt túl is szárnyalta azt, amikor teljesen szabadon, a legnagyobb komolysággal, főpaphoz illő 891 Pintér: Laudatio funebris 34. 892 Az épületet 1764-re fejezte be Klobusiczky Ferenc utóda, Batthyány József, majd miután átköltöztette ide az intézetet, annak régi otthonát a piarista atyáknak adta, hogy ott iskolát létesítsenek. L. a 183-184. fejezetet. Még I. Winkler: Papnevelés 15-16. 893 Pintér: Laudatio funebris 27. 194