Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
megengesztelődéssel foglalkozó vendégeknek. 885 A második részben útmutatást ad, milyennek kell lenni az Isten igéje hirdetésének, s hogy melyek a beszéd bizonyító érvei. Tanácsolja a bűnbánatra való gyakori buzdítást. Figyelmeztet arra, hogy a szent iratok bizonyságát kell felhasználni; ki kell fejteni a népnek a bűnbocsánat hasznát, a vétkeket kell ostorozni, nem a személyeket, s az eretnekekkel sem kell nyersen bánni; szorgalmasan kell tartani hittanórákat, Krisztus és az egyház legrégibb pásztorainak példájára, a trienti zsinat döntésének megfelelően, az iskolakerülőkre pedig büntetést kell kiszabni; végül, hogy ki kell fejteni az alattvalók kötelességét a vezetőkkel szemben. 886 A harmadik részben a szentségek lelkiismeretes kiszolgáltatását ajánlja, rámutat, mit kell különösen szem előtt tartani a keresztségben, mit a bűnbánat, az utolsó kenet és a házasság szentségének szabályszerű kiosztásában. 887 Sok szent szabályt sorol fel ebben az 1756. július 29-én kiadott pásztorlevélben, 888 melyek bizonyítják lángoló hitét és mélységes műveltségét. CLXI. U gyanezen évben Klobusiczky segélyt kért a templomhoz, melyet birtokán, Foktő községben kívánt felépíteni. A királyi helytartótanács október 25-én azt válaszolta neki, hogy „a templomok építésének terhe elsődlegesen a földbirtokosokra tartozik, a kegyúri jog hatálya alapján." Erre ő 1756 november 5-én így válaszolt. 889 „Óh, ha a templomok építése elsődlegesen a földbirtokosokra tartozik, bárcsak végre is hajtanák! Akkor nem lehetne látni egyházmegyémben vályogból és vesszőfonadékbői összetákolt katolikus templomokat! Hiszen az érseki birtokokon levő templomokon kívül, melyek szilárd építőanyagból készültek, nincs még négy se, mely szilárd anyagból épült! Mindenesetre ki-ki azzal fog mentegetőzni, hogy a telek maga nem elegendő a templomépítésre és a templomi fölszerelés beszerzésére, úgyhogy egyedül a főpapok nem hozhatják fel ezt a mentséget, noha kötelezettségüknek eleget is tesznek. Én más dolgaiba nem avatkozom, de annyi biztos, hogy főleg a mostani viszonyok közt az én háztartásom annyira meg van terhelve, hogy még a szerény napi szükségletre sem futja, mivel naponkint jönnek az új megterhelések. Azokat már föl sem hozom, amiket másutt bőségesen s mindig remélt, de soha be nem teljesült eredménnyel fölemlítettem. Csak azt teszem hozzá, hogy a plébániák száma már negyvenre emelkedett; ebből következik, hogy a papnevelő intézetet bővíteni kell - egyrészt létszámban, hogy a plébániákra jusson elég pap, másrészt a szükséges berendezéssel és építkezéssel. Van ezenkívül egyéb, nem is kevés, a lelkek üdvösségét érintő dolog, amit pénzen kell megszerezni. A bevételek pedig sehogy se emelkedtek, sőt már három éve terméshiány miatt lecsökkentek. Ebből érthetően következik, hogy hasztalan keressük itt a telkeket, melyekből pénzt várhatunk a szükséges templomépítésre." Mint láttuk, 1736-ban 890 az egyházmegyében csak 20 plébánia volt, most viszont azt olvashatjuk, hogy negyvenre 885 L.uo.f.A3 v-E4 v . 886 L. uo. f. E 4 V-K 2 r . 887 L.uo.f.K2 r-P4 v . 888 A dátumot l. uo. f. R 2 r . 889 A házi levéltárban. 890 124. fejezet. 193
