Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

amelyek akár általában, akár különösen és részlegesen ellenkezőt rendelnek, vagyis azokat, amelyek a többi vallást nem károsítják, a római katolikus vallásra nézve viszont sérelmesek: a püspököt kizárják, a kanonokokat a gyulafehérvári és a kolozsmonostori levéltárak gondozásától és őrizetétől eltiltják, az egyházakat, kollégiumokat és a hazában ténylegesen létező szerzetesek kolostorait és székhelyeit csak bizonyos helyeken engedélyezik, a vallás szabad gyakorlatát tiltják és az egyház mentességével bármi módon ellenkeznek. Hasonlóképpen semmisnek nyilvánítjuk ki azokat a cikkelyeket is, amelyek a jezsuita társaságot kitiltják és azoknak a pártolóit hűtlenség alá vetik."

864 Mivel azokban az igazságtalan időkben a katolikus vallást a negyedik, vagyis a legutolsó és legmegvetettebb helyre taszították le, pedig egyidős az országgal, Klobusiczky határozatot eszközölt ki Mária Teréziától, melyben megparancsolta,

865 hogy „a római katolikus név... első Erdélyben és mindenki köteles megadni neki a méltóságának és rangjának kijáró kiváltságokat." Hogy ennek milyen eredménye volt, a továbbiakban adja elő:

866 „Mikor Erdélybe bevonult, hét nemkatolikus főispánt talált, a nyolcadik volt egyedül katolikus; amikor elhagyta Erdély területét, mind katolikusok voltak. Mikor az erdélyieket fölkereste, a székelyek legfőbb királybírái - megint egy kivételével - mind pártosok voltak, távozásakor egy sem volt a pártosok kötelékében, csak a katolikusokéban. Nagyszebenben... az egész városi tanács lutheránusokból állott, ezért nyolc katolikussal toldotta meg, azonkívül távozóban a két szász főkapitánynak és királybírónak... olyanokat tett meg... akiket ő maga nyert meg a katolikus egyháznak vagy hozott vissza abba... Ezenfelül megtiltotta, hogy bármelyik szekta bármelyik lelkésze a szent és tisztelendő »püspök« elnevezést vegye föl és igényelje magának, mint amelyet csak a szabályosan fölszentelt legfőbb papok viselhetnek jogosan és érdemben."

867 ben jelent meg. L. uo. vii-xii. 864 A római katolikus vallásra nézve sérelmes törvénycikkek már 1699-ben rendeletileg hatályon kívül lettek helyezve, ám az erdélyi törvénykönyvből sokáig nem törölték ki azokat, így a római katolikusok egyenjogúsítása jogilag még nem volt teljes. Klobusiczky volt az, aki ezt - a protestáns rendekkel való heves viták után -véghezvitte az 1744-es erdélyi országgyűlésen. A fenti 7. cikkelyen kívül fontos volt még ebből a szempontból a 6. cikkely, mely a bevett vallások jogait a görögkatolikusokra is kiterjesztette (l. CJH Erdélyi törvények 386-390.), valamint a 8., mely szerint a jezsuita kollégium kolozsvári birtokai kikerültek a kincstári birtokok közül (l. uo. 390-392). Minderre l. Bíró: Katolikus restauráció 149-152.; Pokoly: Erdélyi református egyház 111- 91-93. 865 Pintér: Laudatio funebris 13. 866 Uo. 14. 867 Klobusiczky püspöksége Erdélyben (1742-1748) valóban az ellenreformáció felerősödését és a katolikus egyház térnyerését jelentette, amely protestáns javadalmak lefoglalásában, illetve templomok elvételében is megnyilvánult. A püspöknek vezető szerepe volt ebben, aki szorgalmazta a királynőnél, hogy szabjanak ki büntetést a katolikus vallást elhagyókra (ez valósult meg az 1751-ben Mária Terézia által kiadott ún. aposztázia-rendeletekben), továbbá korlátozzák a protestánsokat a templomok építésében. Ezzel érthetővé válik az erdélyi főtisztviselők Pintér által említett látványos katolizációja. Még l. Pokoly: Erdélyi református egyház Hl. 89-100.; Bíró: Katolikus restauráció 150-154. 189