Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

közmegegyezéssel úgy ítéltük, hogy nagyméltóságod ehhez az összeghez csak ezer forinttal járuljon hozzá abban a reményben, hogy az egyházak közös javára irányuló buzgalmában ezen összeg kifizetését semmiképpen sem fogja nehezményezni... Az országgyűlésre összejött papság üléséről, Pozsonyban, 1741. október 30-án."

802 CXLIII. Mielőtt Patachich az országgyűlésről Kalocsára visszatért, szép és emlékezetes példáját adta jámborságának. Kolinovich elbeszélése szerint ugyanis

803 „...a tizenegy órai harangszóra, mely a fertőző járvány elhárításáért szólította imára a jámbor népet, a kalocsai érsek vezetésével az összes főpap és a főnemesek nagyobb része térdre borult." így a kegyes főpap az ország közügyei között se feledkezett meg a vallásosságról, s nem szégyellt a nyilvános gyűlésen letérdelni és ezzel a nemes példával a többieket is fölbátorította. Hogy egyébként is mennyire szívén viselte az istentisztelet gondját, fényesen mutatja a „Kalocsai római szertartáskönyv"

804 előszava. Miután ebben előadta, hogy „a jóságos anya, a kalocsai bazilika... melyet a kereszténység ellenségei századokkal ezelőtt nyomorult módon földig lerontottak, úgyhogy csak romjai tátongtak, most már Isten segítségével helyreállt", hozzáfűzi: „márpedig mit használna a kőből épült templom, ha a felséges Isten élő templomai is hasonló ütemben át nem alakulnának a Szentlélek kedves hajlékaivá és nem volna kéznél alkalmas lelkész, aki serényen öntözné a fáradságos munkával létesített ültetvényt?" Hogy tehát a lelkészeknek munkájuk végzésére határozott szabályzat álljon rendelkezésre, a saját egyházmegyéje és egyháztartománya plébánosai számára újonnan átdolgozott szertartáskönyvet készített és nyomatott ki Budán. „Hogy - úgymond - az örök istenség benső tisztelete, aki azt kívánja, hogy elsősorban lélekben és igazságban imádjuk, külső, látható cselekedetekkel is - melyek mint megannyi bizonyíték, vallomásul szolgálnak az üdvösségre beigazolódjék az előtt, aki bár egyedül és legjobban ismeri a szívek rejtekeit, de azokat, akik az emberek előtt szégyellik őt, azzal fenyegeti, hogy egyszer majd ő is szégyellni fogja őket atyja előtt." Az ilyen szellemben vezetett lelkészekkel annyira ellátta már egyházmegyéjét, hogy, mivel több papnövendékre nem volt szükség, szerzetes papnövendékeket akart behozni az új szemináriumba, hogy egyesek filozófiát tanuljanak, mások pedig a hazai ifjúságot a nyilvános iskolákban tanítsák és az ünnepi miséken minden segédletet ellássanak. A terv megerősítését a következő levélben kérte a királynőtől:

805 „...Van egy kellemes teher a vállamon, melyet az érseki háztartás jövedelmére alapoztam, és amelyet az apostoli szék tekintélye és a dicsőséges emlékezetű néhai császári-királyi felség beleegyezése örökre megerősített: ez a teher 802 Az egyházi és világi rendek között a tizedek miatt kialakult konfliktusra még l. Horváth: Magyarország történelme VII. 250-251. 803 Kolinovich: Periódus 130. Katona fogalmazása egy kissé megtévesztő, az alábbi esemény ugyanis június 16-án történt, tehát még jóval a nádorral történt incidens előtt. L. uo. 128. 804 A mű címe: Rituale Romano-Colocense, seu formula agendorum in administratione sacramentorum et caeteris ecclesiae publiais functionibus rite obeundis observanda... authoritate, opera, et impensis reverendissimi p. d. Gabrielis Hermanni Dominici... Colocensis et Bacsiensis canonice unitarum ecclesiarum archiepiscopi. Buda [1738.] (Csaknem teljesen változatlan formában újra kiadták 1798ban és 1838-ban.) 805 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Ordines religiosi, Piaristák 1742. november 20. 174