Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

pedig az, hogy a nevelőkön és a szükséges kiszolgáló személyzeten kívül kilenc papnövendéket tartsak főegyházmegyém szolgálatára az új kalocsai szemináriumban. Ezt én szorgos fáradozásommal elősegítettem. Bár ennyi papnövendékre többé nincs szükség, a terhet sem csökkenteni, sem elhárítani nem akarom, sőt inkább jobbra változtatni, ezért az elhagyott, minden tanulmányi előhaladás lehetőségétől és műveltebb várostól távol eső Sárköz, s így kalocsai főegyházmegyém további javára, szeretném a piarista szerzeteseket, anélkül, hogy bármelyik egyházmegyémet hátrány érné, meghatározott pontok és feltételek mellett, csak az én életem napjaira, a kalocsai szemináriumba felvenni. Ezen célból a magyar rendtartománnyal kötött ideiglenes szerződést alázatosan ide csatolom és hódolattal kérem királyi felségedet, királyi hatalmának teljességéből, az előrebocsátott indokok alapján, kegyeskedjék jóságos királyi beleegyezését megadni..." Ezt az 1742. november 20-án írt kérvényt Patachich csak három évvel élte túl s így egész célkitűzése megrekedt.

806 Ugyanazon évben 1742. július 11-én - Rómából megküldték Patachichnak „Szent Pius mártír testét a vértartó csészével és az engedéllyel," hogy kitehető a hívők nyilvános tiszteletének. Az érseki templomban a boldogságos Szűz oltárára helyezték; 1799-ben főtisztelendő Klobusiczky Péternek,

807 ezen érseki egyház kanonokának kegyes bőkezűségéből új díszt kapott. CXLIV. Miután I. Ferencet szeptember 13-án római császárrá választották és 1745. október 4-én megkoronázták, Patachich, bár egészsége megrendült, Bécsbe utazott, hogy szerencsekívánatait fejezze ki neki. Innen írt helynökének, Házi Györgynek:

808 „Nagyméltóságú gróf Zichy Péterné közbejött halála és az örökösök közti hagyatéki viszálykodás elsimítása miatt Pesten tíz napra meghosszabbítottam tartózkodásomat és észrevehetően javult alvásom, étvágyam és erőbeli állapotom, amik jelentősen megromlottak az utazás alatt, mert többnyire nedves idő volt és köhögésem is kiújult... Abban a dologban azonban, ami eddig mindig erőt adott és a jövőben is fog adni, jobbakat remélek... Az újonnan megválasztott császári, valamint királyi felségek folyó hó 26-án jönnek ebbe a városba, minden ünnepélyes fogadtatás nélkül, egyszerű postakocsival, és a következő napon lesz az ünnepélyes átvonulás az érseki bazilikába hálát adni Istennek... Bécs, 1745. október 23." Majd ismét: „Az elmúlt október 26-án olyan köhögés fogott el, hogy az ágyba döntött; azon naptól mostanáig se a szobát, se az ágyat nem hagytam el. Sőt testileg olyan gyönge vagyok, hogy se ülni, se járkálni nem tudok félórán át, állni pedig sehogy. Erre jóságos és kegyelmes úrnőnk ismételt parancsára, felséges személye első orvosának alapos kezelése alá kellett vetnem 806 Az sikertelen kísérletre l. Balanyi György-Bíró Imre-Bíró Vencel-Tomek Vince: A magyar piarista rendtartomány története. Bp. 1943. 71.; Gál: Kalocsai piarista kollégium 4-7. Az érsek és a kegyesrendiek közötti tárgyalásoknak egyelőre csak annyi eredménye volt, hogy Szlopnyai Elek piarista rendfőnök az egyházfő kérésére még 1742-ben nevelőt küldött annak unokaöccse, Patachich János gróf nevelésére Horváth Mihály személyében, aki később - Katona előfutáraként - megírta a kalocsai érsekek történetét (l. Horváth: Natales). L. Gál: Kalocsai piarista kollégium 4. 807 Személyére l. Sematizmus II. rész 4. fej. 808 A házi levéltárban. 175