Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

„Szeptember 16-án:

796 A kalocsai érsek beszámolt, mik történtek tegnap a királynőnél: О németül beszélt, de pontosan lefordította latin nyelvre, papírra vetette, mit mondott előtte és mit válaszolt a királynő, hogy pontosabban lehessen átlátni az egyes dolgokat. Péchy

797 felolvasta [amit az érsek leírt] és miután abbahagyta, tapsolni és kiáltozni kezdtek: Éljen a jóságos királynő! Éljen az érsek, a szerencsés küldöttség feje és szószólója!"

798 Midőn közben serényen folyt a készülődés a háborúra,

799 „a nádor

800 élesen ráförmedt a kalocsai érsekre, hogy ne ártsa bele magát minden politikai ügybe, mikor csak a lelki ügyek tartoznak rá. О joggal megsértődött - mivel a papság az ország négy karának egyikét... alkotja - és úgy határozott, hogy nemcsak a gyűlésről, de a városból is távozik; elment Győr felé, meghagyva, hogy poggyásza és személyzete jöjjön utána." CXLII. Történt pedig ez szeptember 28-án, egy hónappal az országgyűlés föloszlása előtt. Ezért a magyar papság a következő levélben közölte vele, hogy eltávozása után mit volt kénytelen magára venni:

801 „Nem kételkedünk, hogy nagyméltóságod már bővebben értesült arról, hogyan áll az ország tisztelendő papságának ügye, s hogy milyen veszedelembe kerültek ezen az országgyűlésen a főpapok tizedei is. Bizony, olyan szomorúságot idézett elő lelkünkben a világi kar azon igénye, hogy a tizedeket megterheli, hogy eléggé nem is tudjuk kifejezni. Ezért, hogy ebben a nehéz és Isten egyházaira valóban igen hátrányos dologban valami elhatározásra jussunk, a föméltóságú prímásnál összegyűltünk és a helyzet gondos megvitatása után végül arra a határozatra jutottunk, hogy bár úgy véljük, hogy az a követelés, miszerint tizedeink egy tizedét fizessük ki és az fordíttassák a felkelő nemesség ellátására, minden jogalapot nélkülöz, következőleg a világi kar igénye semmis, mindazonáltal, nehogy úgy tűnjék, mintha ezt érdekből vagy fösvénységből tagadnánk meg, hogy az igénylők száját betömjük, tekintettel őfelsége mostani igen súlyos szükségleteire, önkéntes fölajánlásként 30 ezer forintot fizetünk őfelségének; még az ülés alatt és a következő napon is összejőve az elosztásról is döntöttünk, kinek-kinek saját megajánlása szerint. Minthogy pedig nagyméltóságod akkor már eltávozott és a maga részéről nem volt a tisztelendő papságból jelenlevő teljhatalmú megbízottja, tekintetbe véve ezeket a nagy horderejű tényeket és a tekintélyes számú katonaság felállítására történő kiadásokat, 796 Kolinovich: Periódus 512. 797 Péchy Gábor személynek. 798 L. Kolinovich: Periódus 514. Az itt olvasható események a Mária Terézia által szeptember 11-én összehívott nevezetes gyűlésre mennek vissza, ahol a magyar rendek viharos lelkesedéssel biztosították támogatásukról a királynőt és az osztrák örökösödési háborúban elszenvedett vereségek miatt a katonai összeomlás szélén álló Habsburg-dinasztiát. Ezután fogalmazta meg az országgyűlés a felajánlást egy 30 ezerfős reguláris hadseregről és a nemesi felkelésről, amelyet - a fenti idézetben is olvasható kikötésekkel együtt - szeptember 15-én vittek meg az országgyűlés által kijelölt küldöttek (köztük Patachich Gábor) a királynőnek. Még l. Horváth: Magyarország történelme VII. 239-247.; Marczali: Magyarország története 241-243. 799 Kolinovich: Periódus 540. 800 Páljfy János. 801 A házi levéltárban. 173