Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

kérésemmel, hogy mindezen érveket és indítékokat, legfőképpen ezen földúlt érseki székhely újbóli fölvirágoztatása érdekében vegye jóságos császári-királyi figyelmébe, a felséges ausztriai házzal veleszületett jóindulatába és jutalmazzon meg a földvári apátság adományozásával..." Eme 1740. szeptember 22-én szerkesztett, de később benyújtott kérvényre Károly nem tudott beleegyezőleg válaszolni, mert a következő hónapban meghalt. Tény viszont, hogy darmstadti József hesseni tartománygróf, augsburgi püspök a földvári apátságot egészen 1768-ig megtartotta. CXXXIX. A török háború Belgrád elvesztésével és szégyenletes békével végződött, Károly nem is sokkal élte túl. Mária Teréziát hagyta a Magyar Királyság örökösének, aki 174l-re Pozsonyba országgyűlést hirdetett a magyaroknak. Hogy ezen Patachich mit tett és mondott a közjó érdekében, Kolinovich Gábor,

778 aki ott volt s mindent látott és hallott, buzgón belevette a „Novae Hungáriáé periódus"

779 című művébe, melyet Kovachich Márton

780 1790-ben adott ki nyomtatásban Budán. Ebből közlünk néhány részletet. Május 14-ről ezeket írja:

781 "Patachich Gábor kalocsai főpap Bécsből visszatérve elterjesztette a hírt, hogy a következő napokban a királynő el fog jönni az országgyűlésre, hogy maga személyesen tegye meg királynői előterjesztéseit, nem mások által, ahogy valaha." De ő csak június 19-én indult Bécsből. Másnap 12 óra körül Wolfsthalon, azaz Farkasfalván

782 a kalocsai érsek így üdvözölte:

783 „Királyi és az osztrák vérrel veleszületett kegyességét és több, mint anyai gondját a magyar apostoli Mária-ország és a szent koronához kapcsolt részek iránt, mindjárt dicsőségesen megkezdett uralkodása kezdetén, felségednek az egyes vármegyékhez intézett leiratai valamint általános országgyűlés hirdetése fényesen igazolták és miként azokból a hajdan virágzó és hírneves magyar nemzet újraéledő boldogságának határozott reménye ragyog fel, úgy a Magyarországhoz való hőn óhajtott közeledése alkalmából a magyar királyság összes hű karai és rendjei, ezen kebelükből választott küldöttség útján igaz, hűséges és együttérző lélekkel szent királyi felséged előtt térdet hajtva tiszteletteljesen szerencsét kívánnak és szívük mélyéből forrón óhajtják, hogy felséged eddig szerencsés vizeken vezetett útja a magyar földig akadálytalanul folytatódjék, hogy az ország is hódolata, ragaszkodása és engedelmessége jeléül erejétől telhető tetszésnyilvánítással eléje jőve, a hőn óhajtott királyi jelenlétnek örvendhessen és szent királyi felsége híveinek és örökös alattvalóinak királyi személye utáni heves vágyát és a mindenfelől legnagyobb készséggel összesereglő lakosság hódolatát tapasztalhassa. Nemcsak azért esedeznek az összes karok és rendek, hogy szent királyi felséged vállalt útját Pozsony szabad királyi városba folytatni kegyeskedjék; egy szívvel alázatosan kívánják azt is, hogy a kereszt 778 Kolinovich Gábor (1698-1770) királyi táblai hites jegyző, Esterházy József gróf titkára, történetíró. 779 A mű pontos címe, illetve annak kezdő szavai: „Nova Ungariae periódus" (a teljes címet l. a rövidítésjegyzékben). 780 Kovachich Márton György (1744-1821) jogtörténész, Kolinovich barátja, akinek a „Periódus"-on kívül egy másik művét is kiadta (Chronicon militaris ordinis equitum tempariorum... Pest 1789.) 781 Kolinovich: Periódus 38. 782 Ausztriai település Bécstől keletre, az osztrák-magyar határtól néhány kilométerre. 783 Kolinovich: Periódus 155. 170