Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

folyamán világosan és okosan előre látta, hogy ily régi időre visszamenően a per kimenetele kétes; ezt mélyebben megfontolva, néhány komoly jogász és békeszerető ember közbenjárására, nehogy a pert elveszítse és ilyenformán a nevezett apátságból minden hasznot örökre elzárjon... a nevezett herceg úrral az egész igénylésre vonatkozóan 1200 forintban kiegyezett. Hogy azonban a megegyezés miatt a jámbor alapítók el ne essenek az őket megillető közbenjárástól, a mi egyházmegyénk pedig saját hasznától, az egész és érintetlen 1200 forint összeget a székvárosunkban, Kalocsán újonnan alapított papnevelő intézetbe ruházzuk be azzal a feltétellel, hogy a szemináriumban eltartott áldozópapok örök időre hetenként egy misét mondjanak a jámbor alapítók lelki üdvéért... Kelt Pest szabad királyi városban, 1735. február 15-én. Gábor kalocsai és bácsi érsek s.k." CXVI. Végre, egy év elmúltával Károly király jóváhagyta Patachichnak a káptalan alapítására vonatkozó kérelmét. A helytartótanács a következő levélben értesítette őt erről:

710 „...Előbb címzett uraságod főegyházmegyéjében káptalan létesítését és alapítást illetően, amennyiben az érseki káptalan alapítása és létesítése Kalocsán, előbb címzett uraságod állandó székhelyén csak az egyház javára és az igaz vallás gyarapodására irányulhat, ő szent felsége, a mi legkegyelmesebb urunk, uraságod jámbor és buzgó kísérletét méltóképpen megdicsérve, jóságosan kegyeskedett meghagyni, hogy közöljük nagyméltóságú és főtisztelendő uraságoddal következő kegyelmes elhatározását: »Jóllehet a fölállítandó érseki káptalannak, amely a valóságban egy prépostból, három helybenlakó és részesedő káptalani személyből és más címzetes, de tényleges szavazási és utódlási jogot élvező személyekből áll, a nevezett helyben lakó személyek eltartását illetőleg mindenképpen jobb lenne, ha a káptalan ellátását a valóságban kihasítanák az érseki birtoktestből és elkülönítenék s így elkülönítve és kihasítva azt a káptalan számlájára, ezt pedig uraságod részére igazgatnák, a termést aztán a nevezett felek egyike összegyűjthetné; mivel azonban bizonyos, hogy ha maga az érseki birtoktest, úgy ahogy most van, egy tagban, következőleg egyrendbeli tisztviselő igazgatása alatt maradna tovább is, többet hozna és kevesebb költséggel lehetne vezetni; ennélfogva... a nagyméltóságodtól fölajánlott és az érseki birtokok egy bizonyos területén, a nevezett káptalani személyek szükségletének megfelelően juttatandó legeltetés és tűzifa javadalmán kívül és azokon felül még a prépost 500 forint, a három helybenlakó kanonok egyenként 400 forint, összesen 1700 forintot kitevő és az érseki birtokok bevételéből évenként készpénzben történő fizetését jóságosan elfogadva, ő szent felsége kegyelmesen megengedi fent címzett uraságodnak, hogy, fönntartva őfelségének a prépost kinevezését, az összes magyarországi székes- és társegyházak mintájára, maga uraságod, ameddig kalocsai érsek lesz, érseki egyházában az összes kanonoki állást, arra alkalmas és érdemes, alája tartozó személyekkel betölthesse; a káptalan ilyetén felújítása után azonban köteles nagyméltóságú uraságod... az előbb részletezett pénzösszeget a káptalani személyeknek évenként kifizetni és az előbb megjelölt legeltetési és tűzifa javadalmat megszakítás nélkül megengedni. Ezen pénzbeli fizetés folyamatosságát, valamint a legeltetési és tűzifaengedélyt a széküresedés idejére 710 A házi levéltárban. L. KFL. II I. b. 6Л. 148