Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

melyek inkább kunyhókhoz és nyomorult csapszékekhez hasonlítottak, nem pedig istentiszteletre alkalmas helyiségekhez; az oltárok szentkép nélkül állnak, és a különböző egyházi fölszerelés hiányzik, olyannyira, hogy alig csak a nyoma látszik az igazi keresztény életnek. Majd folytatja: „Hogy ezen a nagy nyomorúságon és ínségen kötelességemnek megfelelően segítsek, minden erőmmel buzdítottam a szerencsétlen lakosságot, hogy saját maguk is járuljanak hozzá a kereszténység ügyének előmozdításához. Házanként gyűjtést rendeztem a templomok építésére, olyan eredménnyel, hogy reményem szerint a jövő évben néhány kápolna tisztességesebb állapotba fog kerülni az istentisztelet végzésére. A többieket illetőleg pedig - úgymint szentségmutatók avagy Úrmutatók, szentségtartók, kelyhek, miseruha, miseing, oltárképek, zászlók, feszületek -, biztosítottam őket személyemben az általános pénztárból jövő segítség kétségtelen reményéről..." Ilyen nagy szegénységben voltak a kalocsai egyházmegye egyházai Patachich megérkezése idején. Az érsek növelni akarta a plébániák számát is, ezért ugyanazon a napon - szintén a királyi tanácsnak - megírta röviden szándékait:

704 „Minthogy egyházmegyém vizitációjának lefolyása alatt megtapasztaltam, milyen nagy hiány van lelkipásztorokban és hogy a nép szinte egyáltalán nem ismeri a kereszténység alapvető tételeit, hogy a helyzet javulhasson, a különböző, egymástól távolabb eső leányegyházakon új plébániák felállítását határoztam el. így: Jankóvác, Csatalja, Novoszelló, Bátya, Kiskőrös, Dusnok, Pataj, Nádudvar, Lak, Futak, Plavna,

705 Kolluth, Gara, Bikity, Csávoly, Almás."

706 Ezek közül két éven belül öt jött létre: a jankováci, csataljai, novoszellói, bátyai és a garai. A többiek később mind megalakultak, Lak kivételével, mely községnek ma sincs temploma és hozzá van csatolva a szentbenedeki plébániához.

707 CXV. A plébániák létesítésének és támogatásának gondjai között Patachich nem feledkezett meg a papnevelő intézetről sem. Egy nem terhelt pénzalapból 1200 forintot engedett át annak szükségleteire, a következő feltételekkel:

708 „Mi Gábor... emlékezetül adjuk... hogy minekutána főtisztelendő Barbácsi Ferenc úr, a nagyváradi székesegyház tisztelendő káptalanának a kanonoka... a királyi ítélőtábla prelátusa, Boldogságos Szűz Máriáról nevezett ábrahámi apát, az előző években, apáti kötelezettségét emlékezetben tartva, miután az egyházmegyénk és joghatóságunk alá tartozó, de a gyászos mohácsi vész után elpusztult ábrahámi apátságra vonatkozó írásos okmányokat nem csekély fáradsággal összekereste és azokból megtudta a hozzátartozó birtokokat, a királyi ítélőtábla előtt eljárást indított a világi birtokosok kezében lévő javak visszaszerzésére, többek közt főméltóságú galántai Esterházy Pál Antal,

709 a szent római birodalom hercege, nemes Sopron vármegye örökös főispánja ellen; idővel azonban a tárgyalás 704 L. uo. 1734. 26

r-26

v

. 705 Ma Szerbiában (magyar neve Palona, vagy Plávna). 706 Ez a felsorolás a levélhez mellékelt jegyzéken található. L. uo. 1734. 23

r-23

v

. 707 Patachich 1734. évi egyházlátogatására, ezt követő intézkedéseire, valamint a plébániák felállítására l. Hegedűs: Patachich Gábor 102-127. 708 A házi levéltárban. 709 Esterházy Pál Antal (1711-1762) hg., soproni főispán. 147