Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

XCIII. De a külföldieknél is nagyobb megbecsülésben tartották honfitársai. Főleg az ő befolyására terjesztették ki egy év múlva az 1722-es pozsonyi országgyűlésen az osztrák ház magyarországi örökösödési jogát a leányágra is. „Hogy mennyire aggódott a haza sorsáért - írja Timon

646 - , mennyire ragaszkodó és hűséges volt az ausztriai házhoz, fényesen bebizonyította akkor, amikor Károly császár leányutódjának a magyar trónra helyezése érdekében nemcsak együtt szavazott a főnemesekkel, hanem végigjárta Felső-Magyarország főurait és nemeseit, s rávette őket, hogy a trónra helyezést kérjék." Miután ez végbement, az országgyűlésen Csákyt jelölték ki, hogy adja hírül és legyen a követség vezetője Károly császár és királyhoz. Bél ezt így adja elő:

647 „Amint megérkezett Bécsbe ünnepélyes kíséretével, azon fáradozott, hogy a császárnak előterjessze, milyen hírt hoz az országgyűlés akaratából. Miután megkapták az engedélyt az uralkodói kihallgatásra, hogy a szokatlan fölvonulást annál pompásabbá tegyék, a rendek harminckét, többségben hatfogatú hintóban hajtottak a királyi palotába, olyan nézősereg közepette, hogy alig volt hely a kocsisoknak a lovak hajtására. Amikor a császár színe elé értek, akit az ékes öltözékű udvari méltóságok álltak körül, Csáky bíborosi ruhájában így kezdett beszélni: »Szentséges császári és királyi felség, uram, legkegyelmesebb uram! Amint szentséges felséged jóságos királyi levelével az összes magyar karokat és rendeket a múlt június hó 20-ra Pozsony szabad királyi városba általános országgyűlésre kegyelmesen összehívatta, azok pedig felséged iránti hüségbeli kötelezettséggel ugyanott e célból híven és soha nem látott számban megjelentek, ezen apostoli országban bevett és az isteni felséget megillető szokás szerint kegyelmének és segítségének kérésével akarták az ügyek tárgyalását megkezdeni, s ezért éppen Szent László néhai magyar király napján... Szent Márton püspök templomában... ahol szentséges felséged családjából számos dicső emlékezetű elődjét és ősét, sőt magát felségedet is a mi felséges úrnőnkkel együtt az ország szent koronájával fölékesítettek, az Istent illető dicséret végeztével, a legközelebbi és egyben első országos gyűlésen bizonyára a Szentlélek különös sugalmazására, kétségkívül a szent király érdemei által, akinek ünnepén, mikor Krisztus legszentebb testének kitételével én tartottam főpapi misét, segítségül hívtuk a Szentlelket - az összes országos karok és rendek, nem rábeszélés, vagy meggyőzés útján, hanem egyhangú szavazással, egy szívvel és szájjal, önálló, szabad megfontolással és jóakarattal egyetértettek abban és ezt szent felségedtől a legalázatosabban kérik, hogy felséged férfiágon örökös magyar királyságát a szent koronához tartozó összes, eddig visszafoglalt és Isten segítségével később visszafoglalandó országokkal és tartományokkal, a férfiág kihalása esetére - amitől a nagy és jóságos Isten óvjon - most, akkorra és örökre, a leányágra nézve is, kegyesen elfogadni méltóztassék, megtartva mindig az elsőszülöttségi örökösödés jogát és rendjét. Erre sarkallták őket felséged dicsőséges emlékezetű őseinek és elődeinek, valamint felségednek hatalmas érdemei, sok gonddal és aggodalommal járó fáradozásai, melyeket apostoli királyságuknak a barbár iga alól való kiszabadításában, kiterjesztésében és fölemelésében tanúsítottak. Erre sarkallta őket [felségednek] még a királyi levélben megmutatkozó, s a jövőben is felbecsülhetetlen és vigaszt nyújtó atyai gondoskodása az 646 Timon: Purpura Pannonica 344. 647 Bél: Notitia I. 396. Az idézett szöveg valójában a 397. oldalon kezdődik. 126