Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

országról, valamint a külső és belső biztonságnak, és békességnek a józan megfontolása. Erre sarkallta őket a király nélküli állapot veszélyétől való óvakodás. Erre sarkallta őket a visszagondolás és figyelmezés múltra, jelenre és jövőre: vagyis hogy milyen állapotban volt, milyenben van jelenleg és a dolgok változásával milyenben lehet ez az ország, melyet Szent István királyunk korától annyi vihar rázott. Erre sarkallta őket a felséged kegyébe vetett szilárd hitük és reményük. Végül erre sarkallta és erről győzte meg őket minden körülmény, amíg semmi olyan elő nem fordul, hogy az ésszel megegyező dolog ellentétesre változik. Mert valóban, szabályszerűen mérlegelve és tekintetbe véve mindent, ki másnak ajánlhatná föl szerencsésebben magát és angyali koronáját Magyarország, mint szentséges felséged házának, mely annyi dicsőséges császárnak és királynak tápláló anyja? Minden oldalról megnyilvánult az a szándék, hogy ez a szent korona, mely annyi viszontagsága és hányódása között felséged dicső elődei és éppen felséged által megoltalmazva, gyámolítva és megtartva, az ausztriai ház szentséges homlokán annyi évszázadon át szakadatlanul megmaradt, szent felséged utódainak ölében pihenjen is meg az idők végezetéig. Hiszen kire bízhatta volna magát nagyobb nyugalommal? Kiben lehetett volna biztosabb reménye és ezért kihez siethetett volna lelkesebben? Ki az, akihez bölcsebb lett volna folyamodnia? Hol tudott volna erősebb alapot vetni magának és tulajdonának? Hol erősíthette volna meg magát szilárdabban, mint felséged háládatos szent házában? Ott nincs mitől féljen, hogy Mária apostoli országa, vagy a szent korona egykor másra szállhat, mint a római katolikus vallás fejére, miképpen kezdetben volt és most is így van. Ezért Magyarország a legerősebben hiszi és reméli, hogy felséged és mindkét nembeli utódainak kormányzása alatt mind maga, mind egyéb országok elnyerik az áldásosán elgondolt egységet ezekkel az uralkodókkal. Hiszi - mondom - és kétségkívül reméli nemcsak ősi szabadságjogai és kiváltságai megtartásának és megőrzésének szilárdabb támaszát, hanem felséged és mindkét nembeli utódai atyai kegyességének nagyobb mértékű megnyilvánulásaiban és az adományok és kegyek bőségesebb áradásában is bízik. Akkor fogjuk magunkat igazán boldognak tartani, ha felséged igent mond óhajunkra, hogy mi, e célból itt jelenlévő küldöttek, örömünket és megvigasztalódásunkat közölhessük azokkal, akik ugyanezzel az óhajjal bocsátottak ide minket. Bosszankodjék a Kelet, bírálják, ahogy tetszik, magyarázgassák tettünket a vetélytársak vagy a felséges ház szerencséjére irigykedők: kevéssé, sőt cseppet sem számít. Nekünk egyszer s mindenkorra elegendő, ha azt, ami Isten akaratából eldöntetett és már csak felséged kegyes döntésére vár, erősen és szilárdan elfogadjuk. Fogadd el tehát, legkegyelmesebb urunk, a kívánságokat és kéréseket, a nép hálájának jelét, nem erőszak, nem félelem, nem fegyver, nem pártoskodás vagy valami előre lekötelezés alapján, sem pedig azért, mert másoktól vettük a felséged iránti őszinte ragaszkodás szándékát és példáját, hanem saját jó szántunkból, szabadon jóindulattal és megfontolva, a felséged iránti, bensőnkből fakadó szeretetből, amellyel felségednek és mindkét nembeli ivadékának örökre alávetjük magunkat. Fogadd a szíveket és lelkeket, nincs bennük a bizalmatlanságnak még az árnyéka sem. Vigasztald meg Magyarországot még ezzel is, mely más tekintetben a tied; és végül: indulj, szerencsével haladj, uralkodj! Isten segítsége, akinek gondviseléséből és csodálatos elrendezéséből ezek végbementek, maradjon mindig velünk! Ámen." így beszélt Csáky. A császár a jóakarat eme megnyilvánulását szívesen fogadta; köszönetet 127