Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

az Úr 1713. évében." Ugyanezt erősítette meg Patachich György,

616 a másik püspök, a következő szavakkal:

617 „I. [Tanúsítom,] hogy személyesen mentem Kalocsára, és ott megszemléltem elsősorban a teljesen romokban heverő érseki bazilikát, amelynek terjedelmes voltát és nagyszerűségét még a romok is bizonyítják. Éppen ezért teljes joggal állíthatom, hogy legfeljebb csak a király költségén lehet újjáépíteni és régi állapotába helyezni. II. Megfigyeltem a kalocsai népet és a város fekvését. A nép katolikus, de csekély számú, paraszti foglalkozású, valójában inkább nyomorúságos kunyhókban, mintsem házakban lakik. A falu közepén van a kőből való plébániatemplom, amelyet a mostani érsek úr újíttatott fel, továbbá plébánossal és megfelelő fölszereléssel látta el; bőven elférne benne nagyobb számú lakosság is. Ami a fekvést illeti, Kalocsa mindenfelől mocsarakkal van körülvéve s amint az utak mutatják, nagyon ki van téve az áradásoknak. Ezért, nem csak hogy nincs remény a nagyobb benépesítésre, hanem még az itt lakó jobbágyok is mindenfelé elköltözéssel fenyegetőznek, mivel a Duna elragadta tőlük szántóföldjeiket, legelőiket. III. Miután pontos tájékoztatást kaptam az érsekségi bevételekről és jövedelmekről, arra a végeredményre jutottam, hogy azok alig haladják meg az évi 2000 rajnai forintot, ha levonjuk belőlük a gazdatisztek bérét és eltartását. Úgy ítélem meg, hogy ezek a jövedelmek nem gyarapíthatók nagymértékben addig, míg a felséges császár győzelmes fegyverei Magyarország határait Szerbiába és Bulgáriába át nem helyezik... Kalocsán, 1713. március 10-én."

618 Most már örömmel látjuk, hogy Kalocsa régi rútsága semmivé lett, a lakosság gyarapodott, több és díszesebb házat építettek. Azt azonban eléggé fájlalhatjuk, hogy az érseki székesegyházat nem a régi alapokra építették fel. Ha így történt volna, egyrészt fölidézte volna bennünk az előző idők tisztelendő emlékét, másrészt a főbb ünnepeken nagyobb tömegű népet fogadhatott volna be, mint most. A régi templom hosszát azonban tíz öllel, szélességét pedig tizenkét öllel megkisebbítették. LXXXVII. Csáky ugyanis, aki elsőnek vetette meg az új székesegyház alapjait,

619 nem remélte, hogy Kalocsa lakossága valaha is a mostani létszámra emelkedhet. Mikor szorgosan utánanézett, milyen állapotban volt az érseki székhely egy századdal előbb, csodálatos dolog tűnt szemébe. Ezt Bél így adja elő:

620 „Volt a városban egy férfi, aki az emberi életkor mértékét sok évvel meghaladva 140 évet élt át. Ez nem olyan kitalált történet, mint amilyet annyiszor hallani. Felesége 100 évnél idősebb; fia ugyancsak 80 éven felüli aggastyán; azonkívül minden rokona, aki vele együtt élt, megerősítette, hogy így áll a dolog. Ez az ember emlegette, hogy volt neki 616 Patachich György (1669-1716) boszniai püspök. 617 A házi levéltárban. L. KFL. I. 1. a. Generalia de Archidioecesi, Vegyes iratok 1713. március 10. 618 Csáky csak a hosszas szentszéki vizsgálat után, 1714-ben kapta meg a pápai megerősítő bullát érseki és egyéb címeire. A vizsgálat egyéb részleteire még l. Málnást Csáky Imre 87. 619 Csáky mindössze a leendő székesegyház terveit készíttette el, illetve eltakaríttatta a régi katedrális romjait, a valódi építkezés csak utóda, Patachich Gábor érsek idején kezdődött el. L. Jernyei: Érseki székesegyház és rezidencia 245. 620 Bél: Notitia III. 580-581. 120