Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

egy fivére - a szomszédok is ismerték - aki emlékezett a barbárok által megszállt, de még ép városra. A templom és az érsek szállása még fennállt, sőt a polgárok pompás és tágas házai is; az utcák kövezettek voltak és az egész várost egyszeres, erős fal vette körül. Aztán lassan pusztulni kezdett, mígnem a hajdúk már említett betörése pusztasággá tette (1602-ben). Ez a férfi nagy kora ellenére jó egészségnek örvendett és elméje ép volt. Naponként eljárogatott a mezei munkára, mialatt az anyóka a háztartást látta el a legnagyobb buzgalommal. Éppen úgy éltek, mintha csak nemrég léptek volna házasságra; sokszor ott voltak mellettük unokáik, dédunokáik, ükunokáik. Szokatlanul hosszú életkoruk arra indította Csáky bíborost, hogy az egész nemzetségnek mentességet adjon a földesúri adó alól. Végül a kor egyre jobban elhatalmasodván rajtuk, a férj lassan megvakult, az asszony pedig dadogni kezdett, mígnem erejüket vesztve lerótták a természetnek kései, ám mégis jó időben történő adójukat." E család, továbbá mások példája (ma is ismerünk hetven, sőt nyolcvan évet megélt lakosokat) könnyűszerrel megcáfolja azokat, akik meg vannak győződve arról, hogy Kalocsa levegője a számos mocsár miatt romlott és ártalmas. Ezek a tócsák, egyrészt, mert ismételten kiszáradnak, másrészt mert olyan kövecses talajuk van, mely nem nagyon romlik, nem sokban károsítják a levegőt, melyet egyébként a gyakori, majdnem mindennapos helyi szelek újra megtisztítanak. LXXXVIII. Csáky érsek gyakrabban és hosszabb ideig szokott volt tartózkodni Váradon, mint Kalocsán. Székesegyházat emelt ott, amelyet a káptalan hosszabb idő óta nélkülözött. Az ő szorgalmazására nyertek házat Váradon a pálosok és a kapucinusok. Debrecent, egyházmegyéjének e hatalmas városát, ahol a protestánsok egyetlen katolikust sem akartak megtűrni, különös gondjába vette. Kivitte, hogy a király és az ország beleegyezésével a kormányszéket Váradról oda helyezzék át.

621 A törvényszékkel odaköltöző katolikusok számára saját költségén nagyszerű bazilikát építtetett, s a plébánia vezetését a piarista atyákra bízta, akik iránt mindig különleges szeretetet tanúsított.

622 Ugyanott jótéteményével megszilárdította a ferences atyákat, Pesten pedig a klarissza apácák jövedelmét gyarapította. Miután Pozsonyban préposttá nevezték ki, a maga és utódai számára saját költségén szinte teljesen újonnan tágas, és módfelett ízléses házat emeltetett. Szentbenedek érseki faluban a kálvinista lelkészt 1714 körül elmozdította, 1720-ban pedig a régi templomot a katolikusok használatára alkalmassá tette és felújíttatta. Leányegyházakul alája rendelte Uszódot, Ordast, és Lakot, ahova katolikusokat telepített, továbbá lelkésznek megtette Horváth Bernard ferences atyát, a Szent Üdvözítőről nevezett rendtartományból. Hogy mit eszközölt ki az 1715-ben végződő pozsonyi országgyűlésen a váradi egyházmegye javára, azt az ugyanazon évi XII. cikkely mondja el: „Hogy ő szent felsége a vele született jámborsága, Isten egyházai iránti buzgalma, valamint jóindulata és kegyessége folytán, 621 Az 1723. évi országgyűlésen törvénybe iktatták, hogy a tiszántúli kerületi ítélőtábla székhelye Várad legyen (1723.XXXI., mit l. CJH 1657-1740 592.), ám Csáky úgy vélte, hogy Debrecenbe kellene áthelyezni a kormányszéket, hogy ezzel is erősödjön a katolikus vallás a városban. Az uralkodó beleegyezett kérésébe és 1725-ben elrendelte az ítélőtábla átköltöztetését. Még l. Málnási: Csáky Imre 120. 622 A debreceni Szent Anna templom felépítésére l. uo. 116-118. 121