Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)
a küldöttekkel együttesen, emlékezzenek arra, hogy magyarok és a magyarok közé fognak visszatérni; közbenjárásának folytatását a fegyverek túlságos hatalma alatt arra a célra irányítsa, hogy ne csak a mi napjainkban, hanem utódaink alatt is versenyre keljen a béke és szabadság ebben az agyongyötört országban, amelyen könyörüljön a Mindenható kifürkészhetetlen gondviselése és a mi lépéseinket irányítsa akarata szerint..." LXXVI. Széchényi érsek őszinte békevágyában írt Heisternek, 518 ne akadályozza hadmozdulataival a megbékélést. De a hadvezér, felfuvalkodva Károlyin aratott győzelmétől, 519 így válaszolt: 520 „Csodálkozással tapasztaltam, uram, hogy te inkább félsz ő császári felsége győzelmes fegyvereitől, mint kívánod azok sikerét. Egész AlsóMagyarország megadta magát, azok kivételével, akik körötted és védelmed alatt élnek. De arra intem az összes magyart, aki ott lakik, ahol te tartózkodsz, hogy adják meg magukat, vagy pedig készüljenek el arra, hogy kifosztjuk és legyilkoljuk őket feleségükkel és gyerekeikkel együtt." Az effajta megnyilvánulások miatt Rákóczi még kevésbé hajlott a fegyverszünetre: naponként eljött Paksra Széchényi lakására és panaszkodott a császári vezérekre, akik Lipót császár utasítása ellenére cselekednek és új sérelmeket okoznak a magyaroknak. Széchényi a vele folytatott tárgyalásokról 1704. május 19-én Paksról értesítette a császárt: 521 „Azt hiszem, semmit sem mulasztottam el, ami módomban volt, a Rákóczi fejedelemmel történt összejöveteleinken és levélváltásunk során, melyekben kimutattam, hogy a fegyverszünet eszköz a jó béke elérésére. Ő azonban kijelentette, hogy bár kívánja a jó békét, a fegyverszünetbe nem fog beleegyezni, csak akkor, ha nyilvánvalóvá teszem előtte a fegyverszüneti határozatok biztosítását és megtartását; arra gyanakszik, hogy csak azért sürgetik a fegyverszünetet, mert csapatai szét vannak szórva és így könnyebben megtámadható és gyanús lesz a külföldi szövetkezett hatalmak szemében. Azt mondja, ő nem utasítja vissza a tengeri hatalmak kezességét, ha bizonyos kikötésekkel körülbástyázzák; de sem itt, sem másutt nem látja őszinte jelét annak a hathatós kívánságnak, hogy jóváteszik a nemzet sérelmeit. Ezzel szemben a mindenütt megmutatkozó kegyetlenség, Őfelsége parancsainak csekély tisztelete mind annak a jele, hogy itt nincs másról szó, mint az ország kirablásáról, feldúlásáról, elpusztításáról, a szövetkezett rendek megbontásáról, behálózásáról; akik pedig hallgatnak az ígéreteikre, azoknak visszaélnek a hiszékenységével." 518 Siegbert Heister gróf (1646-1718) császári tábornagy, 1704 januárja és 1705 februárja, valamint 1708 márciusa és 1710 szeptembere között a magyarországi császári hadak főparancsnoka. 519 Heister 1704. március 20-án szétszórta Károlyi Sándor Feketevárosnál állomásozó csapatait, majd ezt követően kiszorította a Dunántúlról a kuruc seregeket. L. Bánkuti Imre: A kurucok első dunántúli hadjárata (1704. január-április). Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 78. Bp. 1975. 115-136. 520 Histoire П. 210. Az itt közölt levél tartalmában és szövegében Heister április 11-én írt levele rövidített átiratának tekinthető. A levelet l. OL Széchényi cs. It. 1. köt. 8. sz. I. cs. 81 r-81 v . Miller ennek ellenére május 19-re datálja, nem tudni, milyen forrás alapján. L. Miller: Epistolae I. 276. 521 Histoire II. 215. A latin eredetit l. Miller: Epistolae 1. 270-271. 107
