Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

LXXVII. Rákóczi panaszkodása a császári vezérek és katonák kegyetlenkedéséről jogos volt. Kitűnik ez a kalocsai érseknek a császárhoz írott leveléből, amely 1704. június 2-án kelt Sümegen:

522 „Nem kis vigasztalásomra szolgált felséged május 12-én kelt és a futár által ma meghozott jóságos levele,

523 amelyben gróf Lamberg úr megérkezéséről és a rábízott hatáskörről kaptam felvilágosítást;

524 Heister marsall úr azonban nemsokára annyi szenvedést okozott, hogy nem volt többé okom az örömre. Éppen a futár jelenlétében megérkezett egy veszprémi kanonok, aki sötét színekkel festette le a város gyászos állapotát. Elmondta, hogy a marsall figyelmen kívül hagyta, amit előző nap a székeskáptalan megőrzéséről megígért és nem tartotta magát a védlevélhez, melyet a polgárságnak kiadott, ugyanis a városba, sőt a kanonokok lakásaiba is habozás nélkül betelepítette saját német és rác csapatait... Miután pedig kanonokjaim nagy nehezen élve eljutottak a marsall úr táborába, végig kellett hallgatniuk gúnyolódásait és különféle dühös kifakadásait ellenem, megtoldva igen súlyos fenyegetésekkel. Ezek annyira megrémisztettek, hogy méltán kételkedhetem, vajon felséged ideérkező serege meg akar-e engem védeni, amint illik, vagy pedig a marsall úr kénye-kedve szerint rajtam és birtokaimon akarja dühét kitölteni. Félek, felséges császár, hogy az ilyen mértéktelen kilengések nagy gyűlöletet keltenek és aláássák az üdvös béketerveket. Miközben ugyanis így válogatás nélkül mindenkit büntetnek, bizonyára nemcsak katonák, eretnekek, hitszegők bűnhődnek, hanem derék polgárok, gyermekek, nők, papok, egyházak, oltárok, levéltárak és így tovább."

525 LXXVIII. Azonban Széchényit nem hozták ki a sodrából ezek a mégoly nagy jogtalanságok sem, és Rákóczit sem izgatták azok a gyanúsítgatások, melyek kétségbe vonták békevágyának őszinteségét, úgyhogy továbbra is a háború békés úton való lecsendesítésén munkálkodtak. Miután az érsek megkapta a hírt a höchstadti győzelemről,

526 igen pontosan elébe tárta Rákóczinak a veszedelmet, melynek kiteszi magát, ha folytatja a háborút.

527 Lipótot is fellelkesítette a győzelem, ezért nagyobb 522 Histoire П. 218-219. Az Histoire s ennek alapján Katona tévesen keltezi a levelet június 2-ra, az ugyanis május 15-én kelt. L. Miller: Epistolae I. 245-247. Még l. Bártfai: Széchényi-család 265. Az Histoire-ban található latin szöveg - amint az Miller közléséből kiderül - átirata az eredetinek. 523 Л levelet l. Miller: Epistolae I. 239-242. 524 Lamberg grófot, Bécs várkapitányát mint megbízottat küldték Széchényi mellé, hogy a fegyverszünetet előmozdítsa, illetve hogy a katonai kihágások miatti panaszokat megvizsgálja. L. Lipót fent említett május 12-én kelt levelét. Még l. Bártfai: Széchényi-család I. 265. 525 Veszprém feldúlására még l. Bártfai: Széchényi-család 1. 265-266.; Lukcsics József: Veszprém város újkori története. In: Hornig Károly (szerk.): Veszprém múltja és jelene. Veszprém 1912. 33-69. 53-57. 526 A höchstadti ütközetben, 1704. augusztus 13-án az angol és a császári seregek döntő győzelmet arattak a Miksa Emánuel bajor választó vezette francia-bajor haderőn. 527 Katona erről a levélről a francia nyelvű műből szerzett tudomást, ahol szintén csak utalás történik rá (l. Histoire II. 228-229). Az Histoire szerzője alighanem Széchényi Pál július 30-án kelt levelére gondol, melyben az érsek a bajorok vereségének következményeire hívja fel a fejedelem figyelmét. L Miller: Epistolae II. 65-70. Ebben az esetben viszont nem a höchstadti, hanem az azt megelőző és szintén császári győzelemmel végződő (és csak a bajorok ellen vívott) Donauwörth-i ütközetre (július 2.) utal Széchényi, melyről Vilmos pfalzi választófejedelem leveléből értesülhetett. A választófejedelem levelét l.uo. 50-51. 108