Katona István: A kalocsai érseki egyház története II. (Kalocsa, 2003)

meggyőződésben, hogy komoly érdekük fűződik a magyar zavargások minél előbbi lecsillapításához, kérésükkel sürgettek, hogy engedjem meg az udvaromban tartózkodó követeiknek a közvetítői szerepet. Ezt az említett hatalmakkal fennálló szoros szövetségünk miatt nem tagadhattam meg." Báró Scalvinioni is küldött levelet neki, melyben azt írta, hogy „mindaz, amit most csinál, a legegyenesebb út az esztergomi érsekség felé; ezt őfelsége jelentette ki."

509 LXXIII. A gyöngyösi összejövetel végeztével Széchényi útközben levelet küldött Viza préposttal Lipótnak. A levél 1704. április 2-án, Székesfehérvárott kelt és így szól:

510 „Miután elutaztam Gyöngyösre, hogy tárgyaljak Rákóczi fejedelemmel és a vele megjelentekkel, fölismertem, uram, hogy teljesen haszontalan dolog volt a felséges római király közvetítéséről beszélni, mivel ők ünnepélyes jótállást kívánnak, amilyen a hadviselő hatalmak közt használatos, semmiképpen sem valami egyszerű közvetítést vagy közbenjárást... Hallani se akarják az ilyen szavakat: »közbenjárás«, »kegyelem«, »megbocsátás«. Ne nevezzék őket hűbéreseknek, vagy pontosabban alattvalóknak; erősen állítják, hogy ők szabad nemzet; az igazságosan fölvett fegyvert csak igazságos elégtétel után teszik le. Mielőtt a sérelmek sorra kerültek volna, kinyilvánították: mivel az 1687. évi pozsonyi országgyűlést nem lehet törvényes országgyűlésnek tartani, ők egyáltalán nem ismerik el, hogy az ország a felséges ausztriai ház öröklött országa és nem fogják elismerni királyuknak a felséges római királyt, míg megválasztását a szabad és törvényes országgyűlés meg nem erősítette; a nemzet nem mondott le törvényes úton egyetlenegy jogáról sem, így nem is veszített el egyet sem; mindazt, ami kiváltságaival ellenkezik, érvényteleníteni kell. Társaimmal együtt megpróbáltam rábírni őket, hogy készítsenek olyan előterjesztéseket, melyek felséged akaratával egyeznek. A lengyelek szomorú példáival támadtam a szabad királyválasztást. Tiltakozásukra kimutattam, milyen bánásmódban részesülhetnek a franciák részéről, ha szövetkeznek velük... Sajnos nem tudtam őket rávenni az öröklődő utódlás jogának elismerésére. Úgy láttam azonban, hogy hitelt adtak annak, amit a külföldiekről nekik mondtam és eszerint fognak cselekedni, bár Rákóczi ellenzi; csak hívják össze a nemeseket és ki-ki adja elő nézetét."

511 Ezekre Lipót Bécsből április 20-án válaszolt.

512 A levélben ez áll: „Teljes megelégedéssel vettem tudomásul, mily buzgalommal támadtad az elégedetlenkedők vakmerő indítványait; bevallom, ezek után a béke felől nem kellett volna tárgyalni, csak akkor, ha a te érveléseidnek engednek. Semmit sem kívánok ugyanis nagyobb hévvel, mint a béke visszatérését ebbe az országba; nem akartam fegyvereim remélt szerencsés előrehaladását számításba venni. Küldöm ezt a megbízható embert, hogy rögtön útra 509 Katona az Histoire-ból merített, melynek szerzője szintén csak utalásszerűén ismerteti Scalvinioni levelét (l. Histoire II. 158). A levél - tartalma és pontos szóbeli egyezések alapján - a báró 1704. február 12-én írt levelével azonosítható, ám abban nincs szó arról, hogy Széchényi fáradozásaival az esztergomi érsekség eléréséhez egyengetné az utat. A levelet l. Miller: Epistolae I. 97-100. 510 Histoire II. 160. A hivatkozott helyen található szöveg újból csak tartalmi összefoglalása a latin eredetinek, mit l. Miller: Epistolae I. 134-139. 511 Az ún. első gyöngyösi tanácskozásra l. Bártfai: Széchényi-család I. 252-257. 512 Histoire II. 165. A francia szöveg ismét átirat, a latin eredetit l. Miller: Epistolae I. 184-188. 104