Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
Thoroczkay Gábor: Előszó
ELŐSZÓ (:^elen rövid írás bevezetőül szolgál az idén 190 éve elhunyt Katona István A kalocsai érseki egyház története című monumentális, kétkötetes munkájának alább olvasható magyar fordításához. Elsőként a szerző életútját mutatja be vázlatosan, elősorolja műveit, s meghatározza helyét a magyar történettudomány históriájában. Ezt követően - legalább említés szintjén - szóba kerülnek a dél-magyarországi érsekség 1800-ig terjedő történetének jelentősebb kutatói, a főegyház középkori és kora újkori históriáját, annak egy korszakát vagy jelentős főpásztorát bemutató alkotások, hogy ezáltal az érdeklődők egyfajta körképet nyerjenek a Magyarország második legjelentősebb egyházi központját érintő történeti kutatásokról. A következőkben a kalocsai érsekség alapítási körülményeinek, első főpapja személyének, ill. bácsi székhelye kialakulásának problematikájával ismerteti meg az olvasót, összefoglalva napjaink középkorkutatásának egymástól gyakran igencsak különböző véleménynyilvánításait. E sorok írója mindenképpen szükségesnek gondolja, hogy a kötet használói a kiegészítő jegyzetanyagon túlmenő részletességgel kapjanak tájékoztatást XI. századi egyháztörténetünknek e mai napig viták kereszttüzében álló két kérdéséről, s mivel e tárgykör egyes részproblémáival kapcsolatban korábban már maga is állást foglalt, e helyen is, olykor más véleményekkel polemizálva, kifejti saját álláspontját. Az előszót a Takács József által készített fordítás születéséről, sajtó alá rendezéséről, a kommentáranyag elkészítéséről és jellegéről adott információk zárják. I. Katona István élete és tudományos munkássága •-^^atona István 1732. december 13-án született a Nógrád megyei Ipolybolyk községben, földműves családban. Középfokú tanulmányokat Egerben (1744-1747), majd Esztergomban (1747-1750) végzett. A gimnázium akkori legfelsőbb, ún. retorikai osztálya után a Jézus Társaságának trencséni rendházában lett novícius. Ekkor írt jellemzése szerint jó magyar és latin, közepes szláv (bizonnyal szlovák) nyelvismerettel bírt. A pedagógiai pályára szánt fiatal rendtagok - ekkor kötelező - tanári próbaéveit Gyöngyösön (1752-1753), Kassán (1753-1755), Nagyváradon (1755-1757), s végül Komáromban (1757-1758) töltötte, az ottani jezsuita kollégiumokban oktatta a különböző osztályokba járó diákságot. Ekkori működését a kutatás jól feltárta, bemutatta a szorosan vett oktatáson kívüli tevékenységét, főként az iskoladrámák írásában és 1
