Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
Diaconus így érinti:74 „Ütközetbe bocsátkozva, mialatt mindkét csatasor vitézül harcolt, egyik sem engedve a másiknak, történt, hogy Albin, Auduin fia, és Thurismund, Turisind fia, csata közben szembekerültek egymással. Albuin pallosával levágta Thurismundot és a lováról lezuhanót megölte. Mikor a gepidák látták a király fiának... pusztulását, megzavarodva futásnak eredtek." Ezek történtek 551-ig, I. Justinianus alatt, aki 565-ben halt meg. Utóda, II. Justinianus alatt a gepidák ügye még jobban kezdett hanyatlani és összeomlani. Akkor a longobárdok uralkodója Albuin, a gepidáké Kunimund volt. Az követeket küldött az avarok kagánjához, akik akkor már Dacia nagy részét elfoglalták, „és" - Menandros szerint75 - „fegyverbarátságra szólította föl... s hozzátette, ha a longobárdokkal összefognának, legyőzhetetlenek lennének, és a gepidákat kiűzve kincseiket és területüket közösen birtokolhatnák. Baján kagán nagy nehezen határozta el, hogy beleegyezik a kérésbe, de csak azzal a feltétellel, ha a longobárdok jelenlegi négylábú állatállományának tizedrészét azonnal megkapják, ha pedig győznek, a zsákmány felét, továbbá a gepidák egész földje az ő joghatósága alá kerüljön. Ezen az alapon megegyeztek és elhatározták a háborút a gepidák ellen." XXXV. Paulus Diaconus a következőkben beszéli el ezt a gyászos és a gepidákra nézve sorsdöntő háborút:76 „Albuin az avarokkal, akiket először hunoknak, később... avaroknak neveztek, örök érvényű szerződésre lépett. Ezután a gepidák által előidézett háborúba indult. Mikor ezek különböző irányból ellene siettek, az avarok, ahogy Albuinnal megegyeztek, megrohanták hazájukat. Egy hírnök Kunimundhoz sietett a szomorú hírrel, miszerint az avarok betörtek határaikon. A királyt lesújtotta a hír, de kelepcébe szorulva is biztatta övéit, hogy először a longobárdokkal ütközzenek meg és ha ezeken felülkerekedtek, akkor kikergethetik a hun sereget is hazájukból. Csatába bocsátkoztak és teljes erővel küzdöttek. A longobárdok győztek, és majdnem teljesen kiirtották a gepidákat, annyira fel voltak bőszülve ellenük. Az elég nagyszámú tömegből alig maradt hírvivő. Ebben az ütközetben Albuin megölte Kunimundot és fejét levágva ivóserleget készíttetett belőle... A longobárdok akkora zsákmányt szereztek, hogy szinte dúsgazdagok lettek. A gepida faj pedig annyira lecsökkent, hogy attól fogva többé nem volt királyuk. Akiknek sikerült a háborút túlélni, egyetemlegesen vagy a longobárdok alattvalói lettek, vagy még ma is a hazájukat elfoglaló hunok kemény rabszolgaságában nyögnek." Ez volt a vége a gepida uralomnak, mely ezen a vidéken több mint száz éven át tartott. Ugyanis Attila halálakor kezdődött, 455 körül és I. Justinianus halála után, 566 körül semmisült meg. Tehát a hunoktól elragadva egy század leforgása alatt egy másik hun nép, az ún. avarok kezére került. 74 75 76 I. könyv 23. fejezet. L. Paulus Diaconus 70. Velencei kiadás 74. Párizsi kiadás 110. L. Menander 454-455. I. könyv 27. fejezet. L. Paulus Diaconus 80-81. 33
