Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)

A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt

tizenkét olyan európai nyelven, melyek szkíta-kelta ágból származtak.47 Ebben a latin „altare" a spanyoloknál, olaszoknál ugyanaz; az angoloknál „altar"; a cseheknél, dalmátoknál, lengyeleknél, magyaroknál „oltár". Az „acetum" az olaszoknál „aceto", a cseheknél, lengyeleknél „ocet", a magyaroknál „ecet", a németeknél „essig". A „caesar" a görögöknél „kaisar", a németeknél „Kaiser", a cseheknél és lengyeleknél „cysar", a magyaroknál „császár". „Calix" a cseheknél „kelich", a magyaroknál „kehely", a németeknél „Kelch". „Corona" a spanyoloknál, olaszoknál ugyanaz, a németeknél „Krone", a cseheknél, lengyeleknél, magyaroknál „korona". „Episcopus" a németeknél „bischof", a cseheknél, dalmátoknál, lengyeleknél „biskup", a magyaroknál „püspök". „Graecus" a németeknél „Griech", a dalmátoknál „Gark", a lengyeleknél „Grek", a magyaroknál „görög". „Hóra" a görögöknél, olaszoknál, spanyoloknál ugyanaz, a magyaroknál „óra", a dalmátoknál „ura", a németeknél „uhr". „Marmor" a németeknél, lengyeleknél ugyanaz, a görögöknél „marmaros", a magyaroknál „márvány". „Molitor" a magyaroknál „molnár", a cseheknél, lengyeleknél „mlinár", a németeknél, angoloknál „müller". „Rapa" a németeknél „rübe", a cseheknél „Rzipa", a lengyeleknél „rzepa", a magyaroknál „répa". „Sal" a németeknél „salz", az angoloknál „salt", a dalmátoknál és lengyeleknél „sol", a magyaroknál „só". „Schola" a görögöknél „scholé", a cseheknél és lengyeleknél „skola", a magyaroknál „iskola", a németeknél „schul" stb. Elég volt ennyit megismerni a számos szóból, melyet összehordott, és Camden alapján állítja, hogy a rokonnyelvűek származásban is közösek voltak. Azt nem dönthette el egykönnyen senki, hogy a származást tekintve melyik nemzet volt a másik előtt. Ezt a szabályt követve a szlávokat latin eredetűeknek lehetne mondani, mert mikor az utóbbiak azt mondják: video, sedeo, sto stb., akkor amazok vidim, sedim, stojim-ot. Hogy vajon a szlávoktól a latinok vették át ezeket, vagy fordítva, az olvasók könnyen eldönthetik. Én hallgatok. XVII. Ámde nem teljesen ugyanúgy mondhatjuk a metanaszta jazigokról - akiktől annyira elkalandoztunk - hogy a mai jazigokkal származásbeli közösségben voltak, akár azt mondjuk Severinivel, hogy szlávok voltak, akár hogy germánok vagy gallok Szalágyi szerint.48 Se azokkal, se ezekkel nincsenek nyelvrokonságban, mivel a magyar nyelvet használják, amely a jövevényszavaktól eltekintve más európai nyelvektől különbözik. Tehát nem azért hívják őket jazigoknak, mert a metanaszta jazigoknak az utódai, vagy, mert azoknak a területén szálltak meg, hanem a nyíllövésben való jártasságukról. A magyarok ugyanis a nyilas katonát ,Jász"-nak hívják. Innen van, hogy ezeket a jazigokat a királyi oklevelek Jazones, Jassones, arcitenentes (íjászok), sagittarii (nyilasok), balistaei (lövészek), phalistaei, philistaei-nek nevezik, szerfölött kicsavart, elrontott szavakkal.49

Kétségtelen ugyanis, hogy a régi jazigokat ezen a területen más nemzetek 47 G. С Kirchamaier-[J. M. Hepp]: Paralellismus et convenientia XII Hnguarum ex matrice Scythico-Celtica Europae a lapheti posteris vindicatarum. Wittenberg 1697. 48 A jazigokról, azaz a szarmatákról ma már bizonyosan tudjuk, hogy iráni eredetű lovasnomád nép volt. L. pl. J. Harmattá: Studies in the History and Language of the Sarmatians. Szeged 1970. 49 C. F. Palma: Notitia rerum Hungaricarum ab origine ad nostram usque aetatem. I-III. Nagyszombat 1770. (Uo. 1775. Pest 1785.) I. 2. függelék 40. 20