Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház történetének első része a mohácsi vereség előtt
követték, miután azok előbb a rómaiak, majd a szolganépek fegyvereitől is sorvasztva, kénytelenek voltak átadni helyüket erősebbeknek. XVIII. Ezek sokáig nemcsak serényen védelmezték határaikat, hanem megtámadták a római provinciákat is, mígnem Marcus Aurelius Antoninus, a filozófus császár kezdte erejüket megtörni. Dio Cassius vagy akár Xyphilinus tanúsága szerint50 „a Duna mentén lakó barbárokkal, a jazigokkal és markomannokkal, hol egyikkel, hol a másikkal, szinte egész életében hadakozott." A rájuk mért legnagyobb csapásról - mely a város alapításának 926. évében, Kr. u. 173-ban történt - ugyanazon szerző így tudósít bennünket:51 „Ebben az időben végre a rómaiak legyőzték a jazigokat, először a szárazon, aztán a folyón is; persze nem hajócsatában, hanem a befagyott Dunán a futókat követve éppen úgy harcoltak, mint a szárazföldön. Mikor ugyanis a jazigok észrevették, hogy a rómaiak nyomon követik őket, abban a reményben, hogy könnyen legyőzik azokat, mert a jéghez nincsenek hozzászokva, bevárták támadásukat. Egyesek szemben támadták meg a rómaiakat, mások a szárnyak körül vágtatnak, mert a jazigok lovai megtanulták, hogy a jégen is biztonságosan száguldjanak. A dolog láttán a rómaiak egy cseppet sem ijedtek meg, hanem négyszöget alkotva minden ellenséget szemből fogadtak. Nagy részük letette pajzsát, erre tették lábukat, hogy el ne csússzanak. Ilyenformán fölfogták azok első támadó lendületét, aztán megragadva a lovak zabiáit, pajzsuknál és gerelyüknél fogva magukhoz rántották őket, majd ölre menve a harcosokat a lovakkal együtt ledöntötték. Ugyanis a mieink ereje miatt már nem tudták megtartani magukat, hogy el ne csússzanak. Bár így a rómaiak is elcsúsztak, de ha közülük valaki hanyatt vágódott, magával rántotta ellenfelét is, és mint a birkózók, lábával hátára fordította, hogy ő legyen fölül; ha pedig arccal előre vágódott el, az előre eső ellenséget harapással kapta el. A barbárok ilyenfajta viaskodást még nem tapasztaltak, hozzá még könnyű fegyverzetűek is lévén, még kevésbé tudtak ellenállni. így történt, hogy a sokból csak kevesen tudtak egérutat nyerni." XIX. A következő évben a kvádokat és markomannokat fékezte meg a filozófus császár, miután Pozsony fölött csodás győzelmet aratott fölöttük. Erre aztán a megdöbbent jazigok is jöttek, hogy békét kössenek, amit maga Zanticus könyörögve kért Antoninustól, ahogy ugyanott olvassuk.52 Régebben ugyanis másik királyukat, Banadaspust bilincsbe verték, mivel békeköveteket küldött hozzá. Akkor azonban Zanticusszal az összes főurak eljöttek és szerződést kötöttek ugyanazon feltételekkel, mint a kvádok és markomannok; csak azt kívánta Marcus császár, hogy a Dunától kétszeres távolságra vonuljanak vissza. Mivel tehát amazoknak 38 stádiumra (7 km) kellett visszavonulniuk, a jazigokat e szerint 76 stádiumra szorították vissza, ami több mint 2 német mérföldet tesz ki. A császár szándéka tudniillik az volt, hogy teljesen kiirtsa őket. Hogy mekkora erejük volt és mily nagy károkat okozhattak a rómaiaknak, 50 71. könyv 3. fejezet. L.Cassii Dionis Cocceiani Historiarum Romanarum libri qui supersunt. Ed. U. P. Boussevain. I-IV. Berlin 1955. III. 250. 51 71. könyv 7. fejezet. L. uo. 257-258. 52 71. könyv 16. fejezet. L. uo. 263. 21
