Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
53.1. GÁBOR 1471-től CCLXVII. ^ magyar főpapok között, akik a királyi oklevelekben ezekben az években szerepelnek, egyetlen Gábor sincs, tehát nem más egyházmegyéből helyezték át ezt a mi Gáborunkat, hanem Mátyás nevezte ki és II. Pál megerősítette. A római iratok a megerősítést így fejezik ki: „1471. május 24. Gábor, a magyar király alkamarása kalocsai érsek lesz a sienai bíboros elhalálozása miatt." Mivel II. Pál 1471. július 28-án halt meg, annak a sienai bíborosnak, aki helyébe a kalocsai érsekségben május 24-én Gábor következett, ezen nap előtt kellett volna meghalnia. Ámde Giaconi és Oldoino egyetlen sienai bíborost sem említenek, aki II. Pál alatt halt volna meg, ellenben „a magyar Varada-i István, Szent Nereusról és Achilleusról nevezett bíborost", s nem a sienait említik.933 Nagy hasznát vette Mátyás Gábornak ebben az évben, az ellene házasságának előkészítésével (l Eckhardt Sándor: Várdai István beszéde a francia király előtt. In: Egyetemes Philologiai Közlöny 62 [1938] 101-104.). Kalocsai érsekké - utolsóként - a főegyházmegye két káptalanjának kanonokjai választották meg, de az uralkodó is prezentálta, végül -reservatióra hivatkozva - a pápa nevezte ki (1457. február 25.). A magyarországi források 1456. december 9.-1470. december 6. között említik az érseki székben (l. Engel: Archontológia I. 66.). Főpásztori működésében nagyban támaszkodott családtagjaira, s ő zárta le a Bátmonostori Töttösökkel való viszálykodást (1466-ben egy házassággal családjának szerezve meg a fiágon kihaló família kiterjedt birtokait). 1461-ben váradi püspökké kívánta Mátyás király kineveztetni metropolitai jogainak épségben hagyásával, 1462-ben pedig a pécsváradi bencés apátság kommendátora lett. A fiatal uralkodónak egyébként bizalmi emberévé vált, annak ellenére, hogy az 1450-es években a Hunyadiakkal szembenálló párthoz tartozott. A király valószínűleg a nagytekintélyű, általa is nehezen befolyásolható esztergomi érsekeket (Szécsi Dénest, majd Vitéz Jánost) kívánta ellensúlyozni előtérbe állításával. Tevékenységéből kiemelendő, hogy 1463-ban küldöttség élén megegyezett III. Frigyes német-római császárral (1440-1493) a Szentkorona visszaadásáról, majd 1464 elején a kancelláriai reformok során az egyetlen királyi írószerv élére került fő- és titkos kancellárként (azonos rangot viselő kollégája, Vitéz János esztergomi érsek valójában nem volt tényleges vezetője a hivatalnak). E tisztségét haláláig töltötte be (a kancelláriai reformra legújabban l. Kubinyi: Államszervezet 81-97.). 1463-ban Bács vármegye örökös ispánja lett (a joghatóságot azonban mind ő, mind közvetlen utódai a macsói bánnal együtt gyakorolták), de viselte a "kalocsai ispán " címet is. Katona a források ismeretében jól ábrázolja az uralkodó igyekezetét bíborost kineveztetéséért: az 1464-ben kezdődő, velencei támogatást is elnyerő kérelmek 1468-ra értek célba, hiszen ekkor nevezték ki a római Szent Nereus és Achilleus bazilika áldozópap bíborosává, de kardinálisi kalapja csak 1471 januárjára tehető halála után érkezett meg. О volt a kalocsai érsekség első bíboros főpásztora. Ismerjük segédpüspökeit: Bácsi Péter bácsi kanonok, ill. Fábián dersi prépost, epiphaniai címzetes püspököket (1464-től, ill. 1467-től), valamint több helynökét és jegyzőjét is. Személyére még l. Érdújhelyi: Kalocsai érsekség 38-56.; Bónis: Jogtudó értelmiség 169-170., 224-225., 242.; Udvardy: Kalocsai érsekek 294-321. Főpapi pecséjét l. Bodor-Fügedi-Takács: Főpapi pecsétek 58., ill. XVI. tábla 75. ábra. A Szent Ágoston-apátságra l. a 119. jegyzetet. 933 M. A. Ciaconius-A. Oldoinus: Vitae et res gestae pontificum Romanorum et S.R.E. cardinalium ab initio nascentis ecclesiae usque ad dementem IX. I-IV. Róma 1677. II. 1117., 1118. oszlopok. 248
