Katona István: A kalocsai érseki egyház története I. (Kalocsa, 2001)
A kalocsai érseki egyház története
védelmezőjévé állítsam őt, aki mindent a mi döntésünk szerint fog cselekedni, az előzmények alapján a legjobb reménnyel és bizalommal lehetünk iránta, és annál inkább meg tudja ezt tenni és intézni, ha látszik, hogy Szentséged többre tartja s tekintélyesebb méltósággal tünteti ki. Ne vegye tehát tehernek Szentséged és ne tartsa méltatlannak, hogy jóindulatot tanúsítson a mi igen jogos óhajunk és ama férfi érdemei iránt. Higgye el nekem, nem kisebb mértékben viszi előre az apostoli szék tiszteletét ez a személy, mint magát a személyt ez a méltóság. Az előző pápák olyan érzelemmel viseltettek ez ország iránt, hogy elődeink minden nagyobbszabású kérelmezése nélkül maguknak volt gondjuk ezen ország főpapjainak előléptetésére és a legtöbbnek maguktól ajánlották föl ezt a szent bíborosi méltóságot, mert figyelemmel voltak arra, hogy ez az ország nem érdemel rosszabb helyzetet, mint a többi országok, melyek a lehető legtöbb bíborossal ékeskednek. Ezért, hogy röviden zárjam aggodalmaim sorát: ha Szentséged egy tiszta életű és erkölcsű, széleskörű ismeretekkel és tanulmányokkal ékes, vallásos lelkületű, világi ügyekben gondos, nemes szülőkkel jeleskedő, katonai téren is ismert férfit értékel, ha a mi államunk gyarapodása, ügyeink szilárd állása kedvére van - amiben nem kételkedünk -, akkor nem engedi elhalasztani ezen férfi általam kért és Szentségedtől megígért előléptetését és keresztül fogja vinni, hogy, akit ebben a harci készülődésben a közügyekben helyettesemként hagyok hátra, mint érseket, visszatértemkor Szentséged jóvoltából mint bíborost találjam, ami ha gyorsabban adatik majd meg, akkor a férfi használhatósága és a közügy java megkettőződik számomra... Kelt haditáborunkban, Szekszárd város közelében, 1465. szeptember 18-án." CCLXIV. Mivel Mátyás király István érsekről azt állítja, hogy „nemes szülőkkel jeleskedik", Giaconi helytelenül írja, hogy „szegény és plebejus származású" volt. Azt sem tudom, milyen forrásra támaszkodik, mikor azt mondja, hogy XI. Lajos francia király kérésére áldozópap bíborossá választották, mintha Mátyás király izzó kéréseire semmit sem adtak volna. Az is lehet azonban, hogy Mátyás annak elnyerése céljából a francia királyt is zaklatta, mint ahogy a velencei dogé segítségét is kérte. Hamarosan megint jóindulatába ajánlotta István érsek ügyét a következőkben:918 „Már régen ismeri Testvérünk legbuzgóbb kívánságunkat, hogy a tisztelendő István atyát, kalocsai érsek urat a római szentegyház bíborosává léptessék elő. Ez ügyben az apostoli szék már néhányszor jó, sőt majdnem biztos reménnyel kecsegtetett bennünket. De lelkünk közben számos okból nem tud megnyugodni, míg az óhajtott célt el nem éri. Sarkall bennünket országunk becsülete, amely most teljesen nélkülözi ezt a méltóságot. Zaklatnak annak a férfinak kiváló érdemei, akiért saját kezdeményezésünkre, nem megkérve közbenjárunk. Sürget a közügyek állapota, mely hihetőleg annál jobb mederbe kerül és meg fog szilárdulni, ha a személyek minél nagyobb tekintélyére fog támaszkodni. Mivel tehát tapasztaltuk, hogy Barátunk a pápánál és a szent testületnél érdeme alapján igen sokat tehet, a legnagyobb buzgalommal újból kérjük, tegye meg a maga részét, hogy ne függjünk további halasztástól, hanem a legközelebbi gyűlésen teljesüljön kívánságunk. Jelenleg ennél kedvesebbet nem tehet nekünk Testvérséged, akinek tiszteletére és javára mi is ajánljuk magunkat. 1466." Ebben az évben 918 Uo. 163. L. Mátyás levelei I. 104-105. A levél 1465. szeptember 18-án kelt. 245
